Moosburg Gimnázium: A nagy értékű elveszett tárgyakat nem ismerik fel!

Moosburg Gimnázium: A nagy értékű elveszett tárgyakat nem ismerik fel!

Az elmúlt hetekben a moosburgi gimnázium egy különleges és egyben aggasztó felfedezés színhelye lett. Ines Reithmeier önkéntes kilenc zacskó elfelejtett ruhát vett fel, és ezek a leletek nem mindennapiak. A tz beszámol arról, hogy számos drága márkás cikk kiemelkedik a ruhák közül, mint például az Engelbert Strauss dzsekik és az Adidas tornacipők.

Az elveszett javakért hét éve felelős Reithmeiert megdöbbenti a diákok és szüleik nemtörődömsége. Bár neki már nincs gyereke ebben az iskolában, fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy a ruha ne kerüljön a szemetesbe. Sajnos e leletek iránt minden, csak nem nagy az érdeklődés; Sok tárgyat, köztük a síkesztyűket és az FC Bayern futballmezeket soha nem veszik fel a tulajdonosok, így kicsi az esély a visszaküldésre.

Sajnos kevés hála a jó minőségű adományokért

„Szomorú látni, hogy mennyi jó minőségű ruhadarab hever a földön” – magyarázza Reithmeier. Az összegyűjtött tárgyak többsége kifogástalan állapotban van. Becsléseik szerint kevesebb mint két százalékuk sérült. Egy olyan világban, ahol a fenntarthatóság prioritás, ez a közömbösség nem érthető. Sajnos vannak jogi akadályok is, amelyek megnehezítik az iskolák számára az elveszett tárgyak felhasználását. Az iskolának gyakran csak szét kell válogatnia az árukat, és át kell adnia például a Német Ruházati Alapítványnak vagy a „Keress teret szívvel” kampánynak. merkur.de jelentették.

Bár a postaköltség a szállításhoz ingyenes, a válogatás és a csomagolás rengeteg időt vesz igénybe. De Reithmeier nem adja fel. A táskákban a jól bevált ruhadarabokon kívül ebédlődobozok, ivópalackok, mappák és tollak is találhatók, amelyek nagy része szintén kihasználatlanul marad.

Közös felelősség

Ines Reithmeier azt hirdeti, hogy mind a diákok, mind a szülők új módon ismerjék fel dolgaik értékét. Végül is ezek a jól megőrzött ruhadarabok mások hasznára válhatnak. A Német Ruházati Alapítvány támogatja a vállalkozásaival való méltányos megosztás elvét. Nemcsak használt árukat kínálnak, hanem olyan szolgáltatásokat is, amelyek sok ember számára stabilitást és kilátásokat kínálnak.

Ezek kis lépések a helyes irányba – de továbbra is a kérdés marad: hogyan dolgozhatunk együtt annak érdekében, hogy kevesebb ruha vesszen el? A megoldás az is lehet, hogy az iskolák többet tesznek az elveszett javak újraelosztásáért, vagy egyszerű megoldásokat kínálnak a veszteségek megelőzésére. Mindenesetre úgy tűnik, itt az ideje felhívni a figyelmet a fenntartható fogyasztásra és az erőforrások felelős felhasználására.