Egyházi menedékjog szomáliak számára: A püspök bírálja a deportálási politikát!

Egyházi menedékjog szomáliak számára: A püspök bírálja a deportálási politikát!

Berlinben a németországi evangélikus egyház (EKD) nagy feltűnést kelt azzal, hogy három szomáliai menedékkérőt, két férfit és egy nőt helyez el egy paplakban. Ez az intézkedés a szövetségi kormány aggasztó migrációs politikáján alapul, amelyet Christian Stäblein püspök, az EKD menekültügyi képviselője élesen bírált. A püspök „nagyon fiataloknak” nevezi a menekülteket, akiknek nehéz tapasztalatai vannak, és kiáll amellett, hogy a migrációs politika humanitárius vonatkozásait sem szabad szem elől téveszteni. Stäblein rémülten reagál a határokon védelmet keresők elutasítására, és felszólítja a kormányt, hogy vizsgálja meg magát, hogy megtalálja az embereknek és méltóságuknak megfelelő humanitárius megoldásokat. A {{source_1}} jelentése szerint a szomáliai menekültek pünkösd óta Berlinben tartózkodnak, és egészségügyi és humanitárius okokból a fővárosban helyezték el őket.

A menekültek többször is megpróbálták elérni Németországot, de a szövetségi rendőrség visszautasította őket, miközben már biztonságban voltak Lengyelországban. Csak a menekültügyi aktivisták segítsége tette lehetővé a beutazást. Mintha az egyház fényt gyújtott volna a sötétben, támogatása most megmutatja az egyházi menedékjog lehetséges útjait, ha fennáll a deportálás veszélye. A Berlini Állami Menekültügyi Hivatal szerint a szomáliaiak az érkezési központban vannak nyilvántartva, és minden szükséges hivatalos találkozón részt vesznek.

Az emberiség a fókuszban

Melyek azok a kihívások, amelyekkel egy demokratikus társadalomnak szembe kell néznie a migrációs politika terén? Ezek a kérdések különösen azután merülnek fel, hogy a Bundestag elfogadta a menekültügyi és migrációs politika vitatott „5 pontos tervet”. Ez a terv a CDU/CSU, az FDP és az AfD támogatásával egyebek mellett állandó határellenőrzést és a védelmet kérők elutasítását szorgalmazza, amit Stäblein nem megfelelőnek, jogi és európai szabályokkal ellentétesnek lát. Szenvedélyes felhívásában minden felet arra szólít fel, hogy találjanak olyan közös diskurzust, amely az emberiséget helyezi előtérbe. A püspök felemeli szavát a migrációs kérdések választási kampánycélokra történő instrumentalizálása ellen, és a demokratikus kultúra riasztó tendenciájaként minősíti a jobboldali populisták közelmúltbeli győzelmét.

„Nem csak a számokról van szó, hanem az emberekről is” – hangsúlyozza Stäblein, rámutatva Németország történelmi felelősségére a menedékjoggal és a menekültekkel kapcsolatban. Ha visszatekintünk a második világháború utáni időszakra, akkor azt láthatjuk, hogy Németország már átfogóan szakított a múlttal, amikor 1949-ben az Alaptörvénybe foglalta a menedékjogot. Akkoriban a társadalomnak egyértelműen el kellett távolodnia a nemzetiszocialista történelemtől. Az ezt követő időszakban Németország sok menekültet fogadott be, akik háborúk és üldöztetések miatt érkeztek a határokhoz, így a menedékjogot a tőle függő emberek sorsa alakította.

Vita a menekültügyről és a migrációról

A migrációs politikáról szóló vita nem újkeletű Németországban. A második világháború befejezése után Nyugat-Németországban átfogó menedékjogi törvényt dolgoztak ki annak érdekében, hogy az akkori számos kitelepítettnek és elűzöttnek biztonságos tetőt biztosítsanak a feje fölött. Az 1990-es évek óta azonban a menekültügyi politika alapvetően megváltozott, elsősorban a „biztonságos harmadik országok” és a „biztonságos származási ország” fogalmak bevezetésével, amelyek jelentősen megnehezítik a menekültek menedékkérelmét. Emellett Németországban azóta jelentősen csökkent a menedékkérelmek száma, így a reformok és a humanitáriusabb megoldások szükségessége még sürgetőbbé vált.

„Ma még fontosabb, hogy tiszteletben tartsuk a védelmet keresők jogait, és perspektívát kínáljunk számukra” – mondja Stäblein. Az EKD elkötelezte magát egy olyan humanitárius migrációs rezsim létrehozása mellett, amely nemcsak a jogi keretekre, hanem mindenekelőtt az emberiességre és a méltóságra támaszkodik. Továbbra is reménykedni kell, hogy olyan hangokat hallanak, mint Stäblein püspök, és elindítják a szükséges változásokat a politikában.