Cenzúra háború: Hogyan fenyegeti a politikai polarizáció a gyermekirodalmat
Politikai cenzúra az USA-ban: A gyerekek védelme a vitatott tartalmakkal szemben egyre nagyobb hatással van az irodalmakra és a médiára.

Cenzúra háború: Hogyan fenyegeti a politikai polarizáció a gyermekirodalmat
Az utóbbi időben aggasztó tendencia figyelhető meg az Egyesült Államokban: a politikai polarizáció hatással van a gyermekek védelmére az irodalom és a film nem megfelelő tartalmaitól. A Cornell Egyetem kutatói arról számoltak be, hogy a gyerekeket célzó politikai tartalmak cenzúrája meredeken megnövekedett. Míg korábban elsősorban az erőszakos és szexuális tartalmak megelőzése volt a hangsúly, a cenzorok prioritásai megváltoztak.
Különösen aggasztó, hogy a bal- és a jobboldal hívei egyaránt fenyegetésként érzékelik a kellemetlen politikai tartalmat. Michael Macy, egy szociológus a helyzetet a „kultúrháború fegyveréhez” hasonlítja. Az American Library Association közel 1300 cenzúrakérelmet dokumentált 2022-ben – ez a legmagasabb szám az elmúlt két évtizedben. A 2023-ra vonatkozó előzetes adatok arra utalnak, hogy a tendencia tovább emelkedik.
A cenzúra és következményei
Az elmúlt években jelentősen megváltozott a cenzúra a gyermekirodalom területén. A baloldali kritikusok rasszistának, szexistának vagy homofóbnak tartják a progresszív könyveket, míg a jobboldali kritikusok a sokszínűséget hirdető vagy a heteronormativitást sértő irodalmi műveket támadják. Mindkét oldal meglepően egységesen támogatja az értékrendjükhöz nem illő gyerekkönyvek cenzúrázását.
A cenzúra kérdését tovább táplálja a közösségi média térnyerése. Ezek a platformok mára a radikalizálódási folyamatok katalizátoraivá váltak. Szakértők szerint a digitális kommunikációs csatornák kulcsfontosságúak a szélsőséges tartalmak terjesztésében és a radikalizálódás elősegítésében, különösen a fiatalok körében. Az online és offline események között gyakran szoros kapcsolat figyelhető meg, így az egyértelmű szétválasztás aligha lehetséges.
Radikalizálódás a digitális korban
Az internet táptalajnak bizonyult a szélsőséges ideológiák terjedéséhez. A szélsőséges szereplők okosan használják a digitális platformokat üzeneteik terjesztésére és új követők szerzésére. A videók, dalok és közösségi média tartalmak népszerű formátumok az ideológiai tartalom közvetítésére. A nehézség az, hogy a fiatalok gyakran nem tudnak különbséget tenni a szórakoztatás és a szélsőséges propaganda között.
Mondhatnánk: Az internet nemcsak az információterjesztést egyszerűsíti, hanem felgyorsítja a radikalizálódási folyamatokat is, mivel lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy szűrőrendszerek nélkül fogyaszthassanak tartalmat. Sok fiatal felhasználónak volt már tapasztalata a gyűlöletkeltő megjegyzésekkel kapcsolatban. Ez nemcsak a társadalmi kohézióra van negatív hatással, hanem a társadalmon belüli polarizációhoz is vezet.
Ezenkívül a nagy platformoknak, például a Facebooknak, a YouTube-nak és a TikToknak moderálniuk kell a tartalmaikat a szélsőséges kommunikáció visszaszorítása érdekében. Ennek ellenére vannak különbségek a mértékletességben, és sok kisebb, alternatív platform lehetővé teszi a szélsőséges tartalmak akadálytalan terjedését. Ezek a dinamikák azt mutatják, mennyire fontos az aktív és felelősségteljes fellépés a digitális térben annak érdekében, hogy megvédjük a fiatalokat a veszélyes ideológiákkal szemben.
Az online gyűlöletbeszéd szabályozásának kihívásai jelentősek. Ennek ellensúlyozására olyan szabályozásokat vezettek be, mint a Network Enforcement Act (NetzDG) Németországban és olyan uniós szintű szabályozások, mint a Digital Services Act (DSA). Sok kritikus azonban attól tart, hogy az ilyen szabályozás alááshatja a véleménynyilvánítás szabadságát. A védelem és a szabadság közötti egyensúlyt finom vonalként kell megtalálni.
Egy olyan világban, ahol a digitális kommunikáció és a politikai szélsőségesség gyakran összefonódik, továbbra is felmerül a kérdés: Hogyan védhetjük meg a legjobban a gyermekeket és a fiatalokat véleménynyilvánítási szabadságuk tiszteletben tartása mellett? Az erre adott válaszok sokfélék, és párbeszédet igényelnek a társadalom, az oktatási intézmények és a digitális platformok között.