Hauensteintől Dahnig: Elfelejtett katonák és végső nyughelyük

Hauensteintől Dahnig: Elfelejtett katonák és végső nyughelyük

Hauensteinben virágzik egy elfeledett katonai temető emléke, amely a Needing alatt épült a második világháború végén, pontosabban 1944 őszén. A hely, ahol ma a Landhotel Neding áll, döntő fontosságú volt sok sérült katona számára, akiket a háború utolsó hónapjaiban kórházba szállítottak. Hogyan Rajna-Pfalz Állítólag a temető egyre jobban megtelt, ahogy a Bitscher Fronton felerősödtek a harcok. De ez az oldal ma már nem található.

A háború utolsó hónapjait nagy nehézségek jellemezték – sok ezren haltak meg, katonák és civilek egyaránt. Az egykori temető sírjait egyszerű fakeresztek és acélsisakok vették körül, a mintegy 50 német és egy ismeretlen olasz katona végső nyughelye fölött pedig egy nagy tölgyfa kereszt tornyosult. Maga a kórház, ahol a sérült katonákat kezelték, 1945-ben bombatámadás áldozata lett.

Környezetvédelem és újratemetés

A háború után az Állami Hadisírgondozó Egyesület a hauensteini temető bővítését tervezte. Az ötletet azonban a helyi tanács elutasította. Ehelyett úgy döntöttek, hogy Dahnban építenek egy nagy katonai temetőt, ahol a Hauensteinben eltemetett katonákat temették újra. Érdekes módon két sír 1952-ig feltáratlan maradt – végül csak akkor találták meg új nyughelyüket.

Minden évben látogatást tesznek a leszármazottak, akik megemlékeznek Dahnról és felkeresik az elesett katonák sírját. De magában Hauensteinben már semmi sem látszik az egykori temetőből; A haladás eltörölte a múlt idők minden nyomát.

Emlékezés és megemlékezés

Az elveszett lelkekre azonban továbbra is gyászolni kell és emlékezni kell. A német hadisírok bizottsága aktívan elkötelezett a két világháború halottai és a zsarnokság áldozatai előtt. Ez többek között adatgyűjtéssel történik, a következő években mintegy 500 000 név kerül be az adatbázisba. Népi Liga hangsúlyozza, hogy a háborúban részt vevő halottaknak, akik bűnösök voltak, szintén joguk van a sírhoz a béke és a megbékélés előmozdítása érdekében.

Az emlékezés kultúrája Németországban tehát több, mint gesztus – ez egyértelmű felhívás, hogy elmélkedjünk a háború borzalmairól, és éljünk együtt békében a jövőben. Így minden halál, minden elveszett létezés emlékeztetővé válik, hogy továbbra is dolgozzunk a megértésért és a megbékélésért.