Boris Greff: Poétikus betekintés a városi életbe humorral és óvatos

Boris Greff: Poétikus betekintés a városi életbe humorral és óvatos

Boris Gref, a Merzig tehetséges dalszövege nemrégiben közzétette harmadik verseit, ami író karrierjének figyelemre méltó lépése. Gref, eredetileg a Saarbrückenből, nemcsak az irodalmi színpadon alakult ki, hanem jelentős jelenlétét is elérte a közösségi médiában. Olvasásai és a klasszikus költészet kreatív vizsgálata, például Shakespeare szonettjeinek értelmezése számos érdekelt felet vonz. Több mint 10 000 kattintással ez az irodalmi élet szerves részévé vált, és már két további kötetet tervez, amelyekre már vállalt kötelezettségvállalásokat.

Jelenlegi munkájában Gref megvilágítja a városi élet többrétegű természetét. Vigyünk minket egy város utcáin keresztül, ahol a hangsúly az emberek és sorsuk interakciójára összpontosít. A témák érzelmi tartománya a szeretettől a halálig terjed, és Greffnek sikerül ezeket a komplex érzéseket egyértelmű és sürgős nyelven megragadni. Versei azonban nemcsak komolyak, hanem humoros és ironikus megjegyzést is viselnek, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy ne veszítsen el mosolyt, amikor mély témákra gondol.

betekintés a versekbe

A "vorort-forword" kötet első verse megmutatja Gref költői képességét az elején: "A vasúti töltés alján található településen a házak a sín ágy közelében alszanak; minden villamossal rezeg és rezeg; az üveg ezután a polcon táncol." Ezek a vonalak azonnal közvetítik az élénk és dinamikus életkörnyezet képét a külvárosokban. Ezzel szemben a vers unalmas valóságot is közvetít. Az utolsó stanza -ban a városi élet kihívásait egy remény csipetével írják le, hogy meghatározzák, hogy a durva körülmények ellenére a nevetés nem megy ki.

Greff lírai készségének egy másik erős példája a "Film Tear" vers. Itt nosztalgikus módon tükrözi a mozi elmúlt néhány napját és a médiában a társadalomban bekövetkező változásokat. "Egy korábbi mozi, mozi; sárgított plakátok a kirakatban, a kisváros csillogásnak tűnt; hány álmot illeszkedik ezen a vászonhoz!" Ezek a vonalak meghívják az olvasót, hogy gondolkozzanak a kulturális élet átmeneteire és változására.

Gref munkáját az élet átmenetelésének mély tükröződése jellemzi. Utolsó „finálé” című versében hirtelen megváltoztatja a perspektívát, és a tér távolságától a földre néz. Ez a metafora arra ösztönzi az olvasót, hogy gondolkodjon a napi aggodalmak és örömök érvénytelenségéről. Idézi Georg Büchner -t, hogy hangsúlyozza azokat a gondolatokat, amelyek szerint minden végső soron átmeneti és átmeneti. "A hamu vagyunk, por vagyunk, hogyan panaszkodhatunk?" Ez a filozófiai hangzás további gazdag rétegeket ad a versnek, amely serkenti a gondolatot.