A furcsa emlékek: A mesterséges intelligencia megfelel a szakasznak Weimarban
A furcsa emlékek: A mesterséges intelligencia megfelel a szakasznak Weimarban
2024. augusztus 31 -én. Míg a nézők választhatnak különféle ülőhelyek között, például egy sárgított kiságy és a hagyományos székek között, a folyosón furcsa légkör van. A falakat színes kollázsokkal díszítik, amelyek emlékeket és kérdéseket vetnek fel, például: "Emlékszem a kertben lévő kábelekre" vagy "Látta már valaki a nadrágomat?" Ez a vizuális kialakítás Martin Miotk irányítása alatt hozzájárul az egyedi légkörhez. A szöget a 90 -es évek művészeti múzeumára emlékeztető szögterülettel azonnal világossá válik, hogy itt valami szokatlan küszöbön áll.
A művészeti installáció a "The Weird and the Eerie" címmel, Michael von Zur Mühlen rendező vezetősége, aki már olyan sikeres projekttel, mint például a "Opera - egy jövőbeli játék" volt. Az este középpontjában a mesterséges intelligencia (AI) való interakció áll, amely dokumentálta Thomas Köck utolsó 20 évét. Köck, egy jól ismert drámaíró és rendező, eljut a vezérlőhöz, és utazik a múltján keresztül. A humoros és átgondolt pillanatok keverékével a művész megpróbál csatlakozni digitális doppelgangeréhez.
párbeszéd az ember és a gép között
A demonstráció nyugodtan kezdődik, amikor a hópelyhek a nagy vászonra csepegtetnek Köck és kollégái előtt - Katharina Ernst, Annea Lounatvuori és Andreas Spechtl - lépjenek be a szobába. Köck avatarja hirtelen megjelenik egy furcsa helyről, egyfajta fa WC -ről egy elhagyott tájban, és nem mutat örömöt. A digitális karakter az életre és a hatalomra panaszkodik, hogy a résztvevőkkel folytatott csere nehéz. A provokatív mondat a tetején van: "Ne nézz vissza", ami szemlélteti az ember és a gép közötti egyenlőtlenséget. Az interakció növekszik, és a közönség akár aktívan beavatkozhat a játékba, ami élénk kapcsolatot teremt a virtuális valóság és a való világ között.
Az est központi eleme az események kísérő zenei hozzájárulása. Andreas Spechtl, aki szintén zenészként aktív, a sötét indie rock hangjával biztosítja a megfelelő akusztikus hátteret. Számos jelenet váltakozva, amikor a zenészek belemerülnek az avatáruk digitális világába. Spechtl gyermekkori otthonába tett utazása különösen a digitális tetőtér és az alagsorokon keresztül elbűvöli a nézőket. Ott találkozik a politikai figurák és a kritikus pillanatok kollázsaival, amelyek zavarják az nosztalgikus emlékeket.
Az emlékek és a kritika játéka
Az előadás arra összpontosít, hogy az AI hogyan működik a múlt archívumának. Minden alkalommal, amikor egy zenész belép a digitális világba, új emlékek és egyesületek rétegei jelennek meg. A közönség folyamatosan szembesül a kérdésekkel: mit jelent a digitalizált világban élni, és ennek a valóságnak mekkora részét alakítja ki magunk? Az egyik leglenyűgözőbb jelenet akkor fordul elő, amikor egy anime figura behatol a játékba, és panaszkodik az AI veszélyeztetett munkáira, és így megnyitja a párbeszéd további dimenzióját.
A kísérteties reprezentációk és az emberi memória témájához való nem szokatlan hozzáférés a gép perspektívájával kombinálva azt jelenti, hogy az este humoros megközelítései ellenére mélyebb gondolatokat vált ki. Hogyan alakítja a múlt minket, és mennyire befolyásolja a technológia emlékeinkre? Van hely a spekulációkhoz: Az este alatt kifejezett vélemények valóban az AI kezdeményezik, vagy a közönség manipulálódik?
Az este nem csak az interaktivitást és a lenyűgöző esztétikát vonzza el. Van egy sokrétű vita az emberek, a gépek közötti interfészekről és arról, amit valóságnak tekintünk. A "The Weird és a félelmetes" tapasztalata nemcsak színházi előadás, hanem meghívás a kritikus párbeszédre is a múlt és a jövő felfogásáról.
Végül a kérdés továbbra is fennmarad, mennyire mélyen akarunk merülni a mesterséges intelligencia világába. Az AI csak a kreatív kifejezés eszköze, vagy akár megkérdőjelezi az emberi tapasztalatainkat? A válasz a szobában marad, mint például a gördülő, amelyen a néző leülhet a saját történetén keresztül, míg az AI a saját hangulatában készen áll további történetek elmondására. Ateljesítmény egy hosszabb távú projekt kezdete, amely feltárja az analóg és a digitális tapasztalatok közötti határokat. A szoba az elkövetkező napokban is elérhető lesz, és izgalmas lesz látni, hogy a közönség hogyan reagál rá.
The Weird & The Eerie
Gamedesign és produkció igazgatója: Michael v. Mühlen, Text: Thomas Köck és Ki, Visual Concept: Martin Miotk, Kompozíció: Andreas Spechtl. Élő zenész: Belső és előadó: Belső: Katharina Ernst, Annea Lounatvuori, Thomas Köck, Andreas Spechtl. Premiere 2024. augusztus 30 -án, Weimarban. Időtartam: 1 óra 50 perc, nincs szünet.
Kommentare (0)