Riasztás Tübingenben: Rohamosan terjed a veszélyes hangyafaj!
Tübingenben a lakók az invazív hangya Tapinoma magnum ellen küzdenek, amely infrastrukturális problémákat okoz. Intézkedések folyamatban vannak.

Riasztás Tübingenben: Rohamosan terjed a veszélyes hangyafaj!
A Tapinoma magnum invazív hangyafaj gyorsan terjed Németországban, és komoly problémákat okoz, különösen Baden-Württembergben. A Földközi-tenger déli részéről származó „nagy mirigyhangya” mára Németország nagyobb részein, így Rajna-vidék-Pfalzban és Hessenben is elterjedt. A hangyát főként a Rajna mentén és olyan városokban találják meg, mint Stuttgart, Esslingen és Kehl, ahol már most is jelentős károkat okoz. A Merkur jelentése szerint a Kehlben élő hangyák különösen az áram- és internetkábeleket támadták meg, ami ismételt kimaradásokhoz vezetett.
Tübingenben a lakosok hetek óta elkeseredetten küzdenek az invazív hangyák ellen. A Beethovenstrasse-n a lakosok különféle módszerekkel próbálták elűzni az újonnan érkezőket, többek között forrásban lévő vízforralóval. Azonban nincs siker, és a városvezetés nyomás alatt van, hogy megoldásokat találjon. Ezzel összefüggésben Christian Wolff biológus megerősítette, hogy a Tapinoma magnumot csak nemrég mutatták ki Tübingenben. A város már hozott intézkedéseket a hangyapopuláció megfékezésére, de átütő siker nélkül. Lukas Haderlein, a közrendvédelmi hivatal munkatársa rámutat, hogy jelenleg nincs csodaszer az agresszív hangyafaj ellen.
Az infrastruktúra veszélye
Ez a fajta hangya nem csak bosszantó, de hatalmas károkat is okozhat. Behatolnak az épületek meleg területeibe, különösen az elosztódobozokba és a kábelcsatornákba, ami rövidzárlathoz és korrózióhoz vezethet. A kárt nem szabad alábecsülni; A Tapinoma magnum több százezer-millió állatból álló szuperkolóniákat alkothat. A hangya terjeszkedésének erős jele a fészekbejáratok körül feltűnő homok- és földhalmok, amelyek masszív szerkezetére utalnak.
A Tapinoma magnum terjedésének okai változatosak. A szakértők azt gyanítják, hogy mediterrán cserepes növényeken, például olajfákon keresztül honosították meg, ami különösen fontos a zöldségtermesztők számára. A Baden-Württembergi Környezetvédelmi Minisztérium válaszolt, és megbízta az állami természettudományi múzeumokat, hogy végezzenek kutatást ezzel az invazív hangyával a további stratégiák kidolgozása érdekében. Ezzel kapcsolatban egy hálózat létrehozását tervezik az érintett dél-németországi közösségek tapasztalatainak cseréje és megoldások keresése céljából.
A helyzet egyértelműen azt mutatja, hogy összehangolt megközelítésre van szükség. A rovarölő szerek alkalmazását a szakemberek nem javasolják, hiszen azok nemcsak nem pusztítják el végleg a telepeket, hanem egészségügyi kockázatot is jelentenek. Az olyan közösségek, mint a Kehl, ehelyett melegvizes készülékekre hagyatkoznak, hogy kordában tartsák a hangyapopulációt, de ez csak részben tekinthető sikeresnek. Ezért az érintett tübingeni polgároknak nem sok reményük van a gyors orvoslásra. A hatóságok és a tudósok feladata, hogy hatékony intézkedéseket dolgozzanak ki a Tapinoma magnum terjedésének megállítására.
Higany beszámol arról, hogy Tübingen városa szorosan figyelemmel kíséri a helyzetet, miközben a lakosok továbbra is fáradhatatlanul küzdenek a hangyák terjedése ellen. Kiderül, hogy a tervezett intézkedések és a közösségek összefogása hamarosan enyhül-e a feszült helyzeten. Világossá válik, hogy nemcsak a lakosok életminőségét kell megvédeni, hanem a kritikus infrastruktúrákat, például a kórházakat és az iskolákat is.