Suche
Mein Konto
Megemlékezés a drogáldozatokról: Herne példát mutat az elhunyt lelkeknek
2025. július 21-én Herne megrendítő eseménnyel és társadalmi figyelemfelhívással emlékezik meg az elhunyt droghasználókról.
Megemlékezés a drogáldozatokról: Herne példát mutat az elhunyt lelkeknek
2025. július 21-én, hétfőn az elhunyt kábítószer-fogyasztóknak szentelt impozáns emlékműsorra került sor Hernében. Az alkalom az „Elhunyt kábítószer-fogyasztók nemzetközi emléknapja” volt, amelyet Németország más részein és azon kívül is megünnepelnek. A „Hiányzol” mozgóképes feliratú emlékkő elé 16 keresztet helyeztek jelképesen az elhunytra. E komoly háttér közepette rokonok, barátok és számos támogató gyűlt össze, hogy együtt gyászoljanak, és a nyilvánosság reflektorfényébe állítsák a kérdést. Az eseményt az AIDS-Hilfe Herne, a Kadesch gGmbH, a Youth Conflict and Drug Counseling (JKD), a Café 22 és a Blickwechsel 1a szervezte, a halloherne.de szerint.
Kristin Pfotenhauer, az AIDS-Hilfe Herne elnöke beszédében különös hangsúlyt fektetett a 30 év alattiak kábítószerrel összefüggő halálozásainak riasztó növekedésére. Szavai visszhangoztak a tömegben, világossá téve, hogy a társadalmunk problémáját többé nem lehet figyelmen kívül hagyni. Dr. Frank Dudda polgármester is időt szakított beszédében, hogy hangsúlyozza azt a szakadékot, amelyet minden veszteség hagy a rokonok szívében. A résztvevők Silke Langkauval közösen, aki rövid áhítatot tartott, az elhunyt emlékére különféle gyönyörű virágokkal díszített virágkompozíciót készítettek, amely kifejezi azt, amit szavakkal gyakran nem lehet.
A nyelvhasználat egységessége
A jövőbe tekintve
A szervezők és a résztvevők azt remélik, hogy az ilyen megemlékezések segítségével felhívják a figyelmet a szenvedélybetegség kérdésére és az ezzel járó társadalmi kihívásokra. Az egységes címek nemcsak a megemlékezésre való felhívást erősíthetnék, hanem a téma kezelését is egyszerűbbé tehetnék, teret teremthetnének a párbeszédnek. A cél az, hogy ez az aggodalom a következő években is megszólaljon, és lehetővé váljon a további közös emléknapok megtartása.
Abban az időben, amikor gyakran a sötétség lebeg ezeknek az embereknek a történetei felett, az emléknap továbbra is a remény sugara, a támogatás, az együttérzés és a változás szükségességének jele a társadalomban. Emlékeznünk kell: minden veszteségnek története van, és minden történet megérdemli, hogy meghallgassák.