Megemlékezés több mint 6500 kényszermunkásról: Viersen új példát mutat

Megemlékezés több mint 6500 kényszermunkásról: Viersen új példát mutat

2025. június 17-én Viersenben felavatták az emlékküszöböt, amely több mint 6500 embernek állít emléket, akiknek 1940 és 1945 között kényszermunkát kellett végezniük a régióban. Az ünnepségre a Viersen városházán került sor, Georg Etl híres „Erős nő” közelében. A zománcból készült, 1,2 méter széles, bazaltkövekkel körülvett emlékküszöb a város történetének legsötétebb időszakára utal, és sokak szenvedését emeli ki. Anemüller Sabine polgármester hangsúlyozta, hogy ez a figyelmeztetés a „Niewieder” kezdeményezés és több helyi egyesület által benyújtott állampolgári kérvényen alapul.https://lokalklick.eu/2025/06/22/die-wuerde-zurueckbaren/

Az emlékküszöb felirata lenyűgözően magyarázza, milyen körülmények között szenvedtek a kényszermunkások: „Kényszermunka állami építkezésekben, ipari vállalatoknál és kézműves vállalkozásoknál, gazdálkodóknál és magánháztartásokban”. Sokan közülük rosszul jártak, és sokan meghaltak rossz életkörülmények, ipari balesetek vagy bombázások következtében. Ez azt mutatja, milyen fontos életben tartani ezeket az emlékeket, és szembenézni a múlttal.

A kényszermunka valósága

Világszerte több mint 12 millió embert kényszerítettek kényszermunkára a második világháború alatt. 1944 nyarán hatmillió civil munkás dolgozott csak a Német Birodalomban, ezenkívül kétmillió hadifogoly és több mint félmillió koncentrációs tábori fogoly. A kényszermunkát a legkülönbözőbb területekre tervezték, és a fegyvergyártás és a mezőgazdasági ellátás döntő részét biztosította. A kizsákmányolásnak ez a brutális formája nemcsak fizikai, hanem lelki sebeket is hagyott, amelyek ma is léteznek sok egykori kényszermunkásban.https://www.erinnerungskultur-viersen.de/zwangsarbeit

Különösen érintettek a megszállt területekről, köztük Lengyelországból és a Szovjetunióból származó emberek. Ezek a kényszermunkások szélsőséges körülmények között éltek, gyakran túlzsúfolt szállásokon és nem megfelelő élelem mellett. 1943-tól a német ipar egyre inkább a koncentrációs táborok foglyainak munkájára támaszkodott, akik a legrosszabb életkörülményeket szenvedték el. Munkájukat a Wehrmachtot, a rendőrséget és az SS-t magában foglaló elnyomó rendszer felügyelte, és a szökési kísérleteket gyakran brutális büntetéssel büntették.https://www.bpb.de/themen/nationalsocialism-zweiter-weltkrieg/ns-zwangsarbeit/222627/ueberblick-die-nationalsocialistische-zwangsarbeit/

Viersenben például legalább 2725 kényszermunkást alkalmaztak a gyárakban és a gazdaságokban. Sokan közülük meghaltak, és a helyi temetőkben temették el. A háború befejezése után sok kényszermunkás helyzete bizonytalan volt, mert gyakran évekig vártak a hazatérésre, vagy táborokban kellett élniük.https://www.erinnerungskultur-viersen.de/zwangsarbeit

Ezeknek az embereknek az emléke és szenvedéstörténetük arra emlékeztet bennünket, hogy ne felejtsük el a történelmi leckéket. A vierseni emlékküszöb az emlékezés városi kultúrájának fontos lépése, amely láthatóvá teszi a múlt borzalmait, és a történelmi emlékezet részeként szolgál.