Feminista utópia: Királynők a dortmundi Schiller-napokon!

Feminista utópia: Királynők a dortmundi Schiller-napokon!

Az idei dortmundi Schiller-napok keretében a „Királynők” című produkció nagy feltűnést kelt. Marie Senf rendező előadásában Schiller „Maria Stuart” című művének klasszikus szereplőit egészen új megvilágításba helyezi. A produkció a remélt happy end helyett egy mitikus és futurisztikus elemeket ötvöző világba kalauzolja el a közönséget. Az előadás elején I. Erzsébet és Stuart Mária jelenik meg egy túlméretezett méhszoborból, ami már egyértelmű kijelentést jelez a mű feminista perspektívájáról. Megkérdőjeleződik a patriarchális nemi rend, amely Schiller eredetijében erős volt. Amint a Rheinpfalz beszámol róla, ez a produkció nemcsak adaptációja, hanem kritikai revíziója is a szerző által a 18. században terjesztett konzervatív gender-elméleteknek, és így hidat jelent a feminista irodalomkutatás felé.

De miről is szólnak a feminista revíziók? A szakirodalom áttekintése azt mutatja, hogy a „Maria Stuart” történeti adaptációi, mint például Charlotte Birch-Pfeiffer „Elisabeth” és Marie von Ebner-Eschenbach „Maria Stuart Skóciában” című műve, már a nők perspektíváját helyezték a középpontba. Ezek a művek nemcsak a feminista megfontolás lehetőségét fejlesztették ki, hanem a női irodalom kanonizálásáról szóló vitát is táplálták. Ezekkel a szempontokkal részletesen foglalkozik az irodalomkutatás, például Barbara Becker-Cantarino. Munkásságának központi témája a nemi szerepek középpontba állítása és a férfidominancia-struktúrák kritikai vizsgálata.

A nemi szerepek tükre

A „Queens”-ban különösen jól látható feminista perspektíva a nemi identitásról és a női emancipációról szóló éveken át tartó viták eredménye. Becker-Cantarino elemzéseiben bírálja a hagyományosan férfiak által uralt irodalomtudományt, amely gyakran leértékelte a nőket és műveiket. A férfi írók ellenőrzése a női irodalmi alkotás felett, amelyet „nemi cenzúrának” nevez, továbbra is központi pontja marad a nemek közötti egyenlőségről szóló vitának az irodalomban.

A nők idealizált vagy démonizált alakként való megjelenítése a középkorban segített megerősíteni a sztereotip nemi szerepeket. Becker-Cantarino egy példával írja le, hogy a 18. és 19. századi társadalmi változások hogyan változtatták meg fokozatosan a nőképet. A nők irodalomalkotása differenciáltabb nőképhez vezetett, és megkérdőjelezte a korabeli patriarchális struktúrákat.

Indulás a színházművészet új dimenzióiba

A kortárs színház és az elmélyült irodalmi elemzés kombinációja friss levegőt visz a fesztiválba, és elmélkedésre hívja a közönséget. A „Királynők” című előadás impozáns példája lesz annak, hogy a produkciók miként is használhatók társadalmi beszélgetések platformjaként – Schiller időtlen témáinak szellemében.