Suche
Mein Konto
A Kirchweg körüli vita: A közösség előre követeli a nyilvánosság jogát
A schwenningeni magánút körüli vita: Az önkormányzat nyilvánossá akarja nyilvánítani a templomutat, a jogi vita folyamatban van.
A Kirchweg körüli vita: A közösség előre követeli a nyilvánosság jogát
Forrnak a dolgok Schwenningenben: egy magánút körüli vita nagy izgalmat okoz a közösségben. A felelősök azt tervezik, hogy ezt nyilvánossá nyilvánítják – ez a lépés a barikádokra tereli Jürgen Klemm és Claudia Hogenhuis tulajdonosokat. A Geoportal Baden-Württemberg szerint a Kirchweg, amely részben áthalad a Hauptstrasse 43. szám alatti ingatlanukon, magánútként van megjelölve, a nem lakók számára behajtani tilos táblával. A konfliktus akkor alakult ki, amikor a környéken egy építkezés zajlott, és a két háztulajdonos aggódott az építőipari berendezések által okozott esetleges károk miatt. Végül ügyvédjükkel tisztázták, hogy tulajdonosként felelősséggel tartoznak az esetleges károkért.
Ezt követte egy konfrontáció a közösséggel, amely nyilvánosnak tekintette a templom útját. Ez az állítás a római jogban „örökkévaló elévülésnek” nevezett koncepción alapul. A közösség azzal érvel, hogy az utat időtlen idők óta folyamatosan használják, és ezért közjog keletkezett. Pozíciójának megerősítése érdekében hivatkozik egy 1872-1875 közötti járási atlaszra, amely ennek a felhasználásnak a bizonyítékát szolgálja. Érvelésüket közvetlenül a római jog magjából merítik, amely a középkor óta a német jog részét képezi, amelyet a germán hagyományok és a jogrendszer évszázadokon át tartó fejlődése támaszt alá, amint azt a [Wikipedia] kifejti (https://de.m.wikipedia.org/wiki/Deutsches_Recht_(Rechtstradition)).
A jogi vita kiéleződik
Klemm és Hogenhuis viszont egy jogintézmény áldozatának tekinti magát, amellyel – véleményük szerint – visszaélnek. Félnek a kisajátítástól megfelelő kompenzáció nélkül. Érvelésük alapja többek között az 1970-es években bejegyzett vezetékjog és az önkormányzat 1998-as ajánlata az út megvásárlására, amelyet elutasítottak. A vitát bírói padba juttató első bírósági tárgyalás peren kívüli egyezségi javaslattal zárult – ez azonban nem valósult meg. Egy későbbi megbeszélésen meghallgattak két idősebb tanút, akiknek a templomút 1964 előtti használatáról kellett volna tanúskodniuk.
Az eredmény meglepő volt: a bíróság úgy döntött, hogy a templomút magánút, nem pedig nyilvános út. Ez az ítélet azonban még nem jogerős, és lehetőség van fellebbezésre. Ewald Hoffmann polgármester elmondta, hogy az önkormányzat alaposan meg akarta várni ezt az ítéletet, mielőtt megtenné a következő lépést.
Ez a téma sok kapcsolatot teremt a közösségben. Összekapcsolja az akkori német jog szempontjait a modern kihívásokkal, és megmutatja, hogy jogértelmezésünk gyökerei milyen mélyen összefonódnak a történelemben. Az a döntés, hogy az egyházi utat állami vagy magánkézbe sorolják, messzemenő következményekkel járhat a tulajdonosokra és a közösségre nézve. Addig is a vita forró téma, amely továbbra is vita forrása.
A jogi bonyolultságra való tekintettel valószínűleg érdemes Schwenningeréknek tájékozódni az őket napi szinten érintő jog történelmi alapjairól. Végső soron a magánjog és a közjog közötti összefonódás nemcsak Schwenningenben, hanem mindenütt, ahol a tulajdonjog és a használat ütközik, releváns kérdés.