Goh érsek: A hagyomány találkozik a változással – az Eucharisztia újszerű megélése!

Goh érsek: A hagyomány találkozik a változással – az Eucharisztia újszerű megélése!

A katolikus liturgiáról folyó élénk vitában Goh szingapúri érsek a nyitottság és a haladás bajnokának mutatja magát. Egy közelmúltbeli felhívásában felszólítja a tradicionalista katolikusokat, hogy vegyék figyelembe az Eucharisztia elmúlt 2000 évének alakulását. „A múlthoz való hűség változást is jelent” – mondja Goh, aki hangsúlyozza, hogy nem csak az ünneplés rítusa vagy formája számít, hanem sokkal inkább az Istennel való személyes találkozás.

Goh szerint különösen a tradicionális katolikusok fenyegetik azt a veszélyt, hogy figyelmen kívül hagyják az Eucharisztia alapvető elemeit. Az ünneplés típusának módosítása a lényeges összetevők megváltoztatása nélkül elengedhetetlen ahhoz, hogy az egyház releváns maradjon a modern világban. A domradio.de szerint ez döntő fontosságú, ha fel akarod ismerni az idők jeleit.

Hagyományok és fejlemények

A hagyományos latin rítusnak is nevezett tridenti mise mélyebb gyökerekkel rendelkezik, az apostoli hagyományig nyúlik vissza. Ezt a miseformát a 16. században kodifikálták V. Pius pápa vezetésével a tridenti zsinat után. Noha sokan a szentséghez vezető hídnak tekintik, az 1962–1965-ös II. Vatikáni Zsinat egy megújított liturgia bevezetéséhez vezetett, amelyet többnyire népnyelven ünnepeltek, bár a latin nyelv továbbra is megengedett, mint a [catholicus.eu] részletesen le van írva.

Az elmúlt években az akkoriban rendkívüli formaként széles körben használt tridenti mise figyelemreméltó újjáéledésen ment keresztül – különösen a fiatal hívők körében. Sok katolikus a lelki gazdagodás forrásának tartja ezt a szentmisét. A liturgikus szépség, amelyet a gregorián ének és a gondos gesztusok hangsúlyoznak, megkülönbözteti az istentisztelet formáját a modernebb, közösségközpontú ünnepektől. Erőteljes titokzatosságot és félelmet kelt.

A szentmise és jelentése

A szentmise a központi eucharisztikus istentisztelet a római katolikus egyházban. Lényegében két fő részre oszlik: az „Ige liturgiájára” és az „Eucharisztikus liturgiára”. Az ünnepséget nyitó és záró rítusok zárják. A „mise” szó eredetileg a latin „Ite, missa est!” elbocsátó formulából származik, ami valami olyasmit jelent, mint „Menj, elküldtük” – írja le a Wikipedia.

Különféle formák jellemzik a katolikus életet és istentiszteletet, amelyeket különféle szolgálatok vezetnek, mint például a püspök, a pap és a diakónus. Lehetőség van egyénileg is – gyülekezettől függetlenül – celebrálni, ami a római liturgia rugalmasságát hangsúlyozza. Ezenkívül a katolikusok számára kötelező a vasárnapi szentmisén való részvétel, és a vallásgyakorlás alapvető részét képezi.

A vásár adaptálásáról, valamint a hagyomány és a modernitás közötti egyensúlyról szóló vita továbbra is folyamatban van. Végső soron az Eucharisztia ünneplése a katolikus közösség élő elemének bizonyul, amelynek úgy kell haladnia a korral, hogy ne veszítse el gyökereit.