Suche
Mein Konto
A solingeni tűzvész évfordulója: a túlélők traumával küzdenek!
Egy 2024-es solingeni gyújtogatás tragikus halálesetekkel és súlyos traumákkal jár a túlélők számára. Az elkövető elleni per szisztematikus kudarcokat mutat.
A solingeni tűzvész évfordulója: a túlélők traumával küzdenek!
Solingenben 2024. március 25-én egy pusztító gyújtogatás négy emberéletet követelt, és sok embert érintett. Az elkövető, Daniel S. felgyújtott egy lakóépületet, ahol migráns hátterű családok éltek, megölte Kancho Emilov Zhilov és Katya Todorovo Zhilova török-bolgár házaspárt, valamint két kislányukat, Galiát (3 éves) és Emilyt (1 éves). Ezenkívül 21 másik lakos megsérült, köztük Ayşe és Nihat Kosztadincsev, akik csak egy bátor ugrással élték túl a harmadik emeletről hét hónapos Salih babájukkal. Nihat többszöri újraélesztést igényelt az eset után, míg Ayşe több életet megváltoztató műtéten esett át, köztük bőrátültetésen és bonyolult csonttörések kezelésén. Salih súlyos égési sérüléseket szenvedett, és több bordája is eltört. A Belltower News beszámol azokról a mély lelki sebekről, amelyeket sok túlélő szenved, beleértve a visszaemlékezéseket, a szorongásos zavarokat és a depressziót.
A Daniel S. elleni per 2025 januárjában kezdődött a wuppertali regionális bíróság előtt. Az érintettek újratraumatizálják a folyamatot, mert ismét szembesülnek a tűz borzalmaival. Különösen feltűnő, hogy nem ismerik fel a pusztító támadás mögött meghúzódó lehetséges politikai indítékot. Bár a lakáskutatás során 166, náci propagandát tartalmazó akta formájában találtak terhelő anyagokat, az ügyészség egyelőre nem talált idegengyűlölő indítékra utaló bizonyítékot, helyette Daniel S. kijelentésére hivatkozik, miszerint tettének oka a "bérlőnővel való stressz" volt. WDR bírálja ezeket a vizsgálatokat, és arról számol be, hogy a rasszista indítékokra csak a folyamat késői szakaszában derül fény.
Megdöbbentő örökség
Ezt az incidenst nem lehet elszigetelni a németországi jobboldali szélsőséges erőszak történetétől, amely az évek során aggasztó pályát mutatott. Különösen az ilyen támadások ismétlődő előfordulása, mint például a möllni (1992) és solingeni (1993) gyújtogatás, kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy ez a probléma mennyire mélyen gyökerezik a német társadalomban. A Bertelsmann Stiftung a menekültek elleni támadások számának növekedéséről számol be, amelyek gyakran a rasszista és jobboldali szélsőségek következményei. Ezeket a támadásokat általában az emberi jogok megsértésének minősítik, és mind fizikailag, mind pszichológiailag megnyilvánulnak.
Ezen erőszakos cselekmények közvetlen hatásán kívül szellemként is szolgálnak, amely sok ember elméjében él. A túlélő családtagok, akik most az utóhatásokkal küszködnek, nemcsak igazságszolgáltatást követelnek, hanem az ilyen cselekedetekre ösztönző társadalmi és politikai struktúrák átfogó megértését is. A solingeni eset továbbra is fájdalmas emlékeztető arra, hogy a társadalom migrációról alkotott felfogása és az ezzel járó megbélyegzés sokak életére keserű hatással lehet.
Egyre sürgetőbbé válik a nyilvános vita arról, hogyan kezeljük a jobboldali szélsőséges erőszakot, és hogy meg kell hallgatni az érintetteket. Az ilyen támadások mögött meghúzódó politikai dimenziók fokozottabb elismerésére és figyelembe vételére irányuló felhívás nemcsak az igazságosság kérdése, hanem olyan kérdés is, amely képes mélyrehatóan átalakítani társadalmunkat.
Végül remélhető, hogy a túlélők megkapják a megérdemelt támogatást és elismerést, és nem merülnek feledésbe az áldozatok emlékei. Együtt kell dolgoznunk egy olyan társadalomért, amelyben az ilyen tragédiák a múlté, és amelyben minden ember, származásától függetlenül, biztonságos otthonra lelhet.