Az ókori Arles titkos vízgazdálkodása megfejtve!

Az ókori Arles titkos vízgazdálkodása megfejtve!

Mainzi, oxfordi és innsbrucki kutatók izgalmas tanulmányban tárták fel a lenyűgöző arles-i vízvezetékrendszer történetét. Ennek az átfogó tanulmánynak az eredményei, amelyek a szaklapban jelentek megGeoarchaeologymegjelentek, izgalmas betekintést nyújtanak a város ősi vízgazdálkodásába. A uibk.ac.at jelentése szerint a mészkőkéreg nagy felbontású izotópmérése volt a kulcs az ősi infrastruktúra megfejtéséhez.

A vízvezetékekben, medencékben és ólomcsövekben lerakódott vízkőlerakódások elemzésével a tudósok nyomon követhették a vízvezetékrendszerek használatát több évszázadon keresztül. Ezek a karbonátos archívumok kulcsfontosságúak Arles vízellátási történetének rekonstruálásához. Kiderült, hogy a római vízvezetéket átépítették és folyamatosan karbantartották az évszázadok során. Kr.e. 3-tól Kr.e. 200-ban az Alpilles déli szárnyából kiépített vízvezeték biztosította a város vízellátását. Majdnem egy évszázaddal később újabb vízvezetéket építettek be az északi oldalról.

Az ókor technológiai remeke

Pontosan mi tette olyan sikeressé az ókori mérnököket? Ahogy a science-online.org rámutat, az északi vízvezeték fontos kiegészítés volt, amelyet építészeti maradványok alapján lehetett azonosítani. Ami különösen lenyűgöző, hogy a déli vízvezetéket egy erőteljes barbegali vízimalom-komplexum ellátására irányították át. Ez a stratégiai lépés megmutatja, milyen rugalmas és alkalmazkodó volt az ősi vízgazdálkodás.

A város vízellátásához elengedhetetlen volt az eredetileg egy vízvezetékes-árkádhíd előtti gyűjtőmedenceként szolgáló nagy medence. Az i.sz. 4. század elején a vízvezetéket Konstantin császár parancsára nagymértékben restaurálták. Erre a célra a vízvezetékből származó karbonátokat használták fel a Konstantinfürdő tetőjének megépítéséhez. Ez a termálfürdő az arles-i római társadalom kedvelt találkozóhelye volt.

Betekintés az ókor maradványaiba

Az elemzett nagyon stabil oxigén- és szénizotópok segítenek a kutatóknak meghatározni a lerakódási periódusokat, és megmutatják, hogy a vízvezeték egészen az i.sz. 5. századig működött. Ráadásul a Rhône medrén áthaladó ólomcsövek szállították az értékes vizet a városba. A tudományos adatok azt mutatják, hogy ezekben az ólomcsövekben található lerakódások izotóp-összetétele csaknem azonos a vízvezetékekével, ami rávilágít a régió különböző vízellátó rendszereinek szoros kapcsolatára.

Összességében a tanulmány lenyűgöző betekintést nyújt az arles-i rómaiak technológiájába és mérnöki képességeibe. Az a tény, hogy a vízellátás olyan összetett és jól átgondolt volt, megdobogtatja a történelem és a régészet rajongóinak szívét. A tanulmány eredményeivel és a kutatási módszerekkel kapcsolatos további információkért tekintse meg a uibk.ac.at, science-online.org publikációit. archaeologie-der-zukunft.de.