A német borút: marketingpuccs a náci korszakból!

A német borút: marketingpuccs a náci korszakból!

A „Német Borút”, a világ egyik első borturisztikai útvonala, amelyet a nemzetiszocialisták nyitottak meg 1935-ben azzal a céllal, hogy a Pfalzban népszerűsítsék a szőlőtermesztést. A borút ötlete egy fogadótól származik, és gyorsan a gyakorlatba is átültetve – a világgazdasági válság és a francia megszállás okozta bortermelők gazdasági nehézségei miatt. A szőlőtermesztők értékesítési problémákkal küszködtek, és gyakran volt eladatlan bor a pincéjükben. A nemzetiszocialisták ebben lehetőséget láttak arra, hogy célzott reklámozással támogassák a helyi termelést, és a kis borváros, Bad Dürkheim a borkedvelők központja legyen.

A hivatalosan megünnepelt megnyitóra 1935. október 19-én került sor Bad Dürkheimben, ahol egy 300 járműből álló ünnepi motoros felvonulás keltett feltűnést. Josef Bürckel gauleiter, egy meggyőződéses antiszemita kezdeményezte a szertartást, és ragaszkodott ahhoz, hogy járművében fogadja Trudel Knauber pfalzi borkirálynőt. A borút körülbelül 85 kilométeren húzódik Silence-től Bockenheimig, és festői borfalvakon kanyarog. 2024-ben már 105 000 turista zarándokol el Neustadt an der Weinstrasse-ba.

A politikai háttér

Josef Bürckel ügyesen használta fel saját céljaira a lakosság borkedvelő hangját a régió ismertté tételére és borok értékesítésére. Egy hetes kampány – a „Német Szőlő és Bor Fesztiválja” – népszerűsítette a helyi bor fogyasztását. Az ünnepségen felvonulások, színházi előadások, sőt borsorsolások is szerepeltek, ami a borivók igazi mozgósítását eredményezte.

A borkereskedelemben hagyományosan részt vevő zsidók szenvedtek a náci zaklatástól, ami sok zsidó borkereskedő kiszorulásához vezetett, és sötét árnyékot vetett a borút tevékenységére. A történészek rámutatnak, hogy sok régióban, így a Mosel-szigeten is, a borkereskedelem többsége zsidó volt. Ez az antiszemita kampány azokon a színjátékokon is látható volt, ahol ezeket a borkereskedőket lefokozták.

A bor, mint nemzeti érték

A „Bor a nép itala” szlogent a nemzetiszocialista propagandacsatornákban propagálták a hazai bor népszerűsítése és az alkoholellenes mozgalmak ellensúlyozása érdekében. A történészek, például Christof Krieger azt vizsgálják, hogy a nemzetiszocializmus idején miként vált a szőlőtermesztés nemzeti identitás kérdése. Így jelent meg a városok közötti „borszponzoráció” koncepciója az eladások növelése érdekében.

Az első borszponzoráció új lendületet adott a piacon, és csak bizonyos régiókban tette lehetővé a szponzorált borok értékesítését. A borfogyasztásra való összpontosítás akkor is a tetőfokára hágott, amikor a Mosel-menti 180 bortermelő faluban tíznél kevesebb zsidó származású borkereskedő működött, ami megkérdőjelezi a nagy zsidó részesedésről szóló legendát a borkereskedelemben.

A „német borút” körüli események azt mutatják, hogy a bor élvezete milyen szorosan összefonódott a politikai irányzatokkal. Míg az utak a Pfalz természeti szépségét emelték ki, a nagyszabású politikai marketing eszközeként is használták őket.

A borral és a mezőgazdasággal terjesztett nemzeti identitás a mai napig lehorgonyzott a régió emlékezetében. A „német borút” története tehát nemcsak a borról szól, hanem Pfalz viharos politikai múltjáról is.

Az érdeklődők és a borkedvelők számára a Borút meglátogatása nem csak utazást jelent az ízletes borfajtákon, mint például a híres rizlingen, hanem lehetőséget is kínál a német történelem egy darabjának megismerésére.

A „Német Borút” történetéről további információkat találhat a cikkeiben Geo, neustadt-und-nationalsocialism.uni-mainz.de és Welt.de.