Veszélyben az acélipar: A politikusok sürgősségi segélyt követelnek a munkahelyekhez!

Veszélyben az acélipar: A politikusok sürgősségi segélyt követelnek a munkahelyekhez!

A közelmúltban, az „Acélcsúcsot” követő sajtótájékoztatón a német politika és ipar vezető képviselői gyűltek össze, hogy a hazai acélipar előtt álló kihívásokról beszéljenek. A jelenlévők között volt Friedrich Merz szövetségi kancellár, Lars Klingbeil szövetségi miniszter, Gunnar Groebler az Acélszövetségtől és Jürgen Kerner az IG Metalltól. Központi téma volt az ipari villamosenergia-ár szükségessége az ipar versenyképességének biztosításához, amit Friedrich Merz elengedhetetlennek tartott a németországi acélipar túléléséhez. „Az acélgyártás kulcsfontosságú iparág” – hangsúlyozta Merz, rámutatva arra, hogy a jelenlegi fejlesztések számos céget és munkavállalót érintenek. A Deutschlandfunk szerint a politikusoknak sürgősen intézkedéseket kell hozniuk a klímasemleges acélgyártásra való átállás támogatására.

Egy pillantás a számokra sokat beszél: Németországban a nyersacél termelése körülbelül 12 százalékkal, mindössze 17,1 millió tonnára esett vissza 2025 első felében – ez a szint a 2009-es pénzügyi válságra emlékeztet. Az ipar folyamatosan csökkenti termelési kapacitását, versenyképes energiaárak nélkül pedig munkahelyek tízezrei szűnnek meg – figyelmeztetett az IG Metall. A Tagesschau-1000.html) szerint 2024-ben az acélipar 5,3 milliárd eurós árbevétel-csökkenést könyvelhetett el.

Az ipar kihívásai

Az acélipar számos nehézséggel néz szembe: a magas energiaköltségek és az Ázsiából származó olcsó acél nyomása óriási kihívást jelent. Bár Németország a legnagyobb acéltermelő az EU-n belül, az európai acéltermelés globálisan csak 14 százaléka, míg Ázsia a globális acélkereslet csaknem háromnegyedét fedezi. Az ehhez hasonló helyzetek nehezítik a hazai gyártókat, ezért olyan hangok, mint Carsten Linnemann, a CDU főtitkára, hangosan követelnek uniós büntetővámokat a kínai versenytársak árpolitikájára.

Groebler szerint ezek a fejlesztések különösen a nehéz helyzetben lévő régiókat érintik, mivel itt sok munkahely függ az acélipar fejlődésétől. Körülbelül 4 millió embert foglalkoztatnak az intenzív acéliparban, amelyből körülbelül 90 000 közvetlenül az acélgyártásban vesz részt. A politikai újragondolás tehát elengedhetetlen a társadalmi béke biztosításához az ipari munkahelyek megőrzésével.

Jövőbeli kilátások és intézkedések

Reménysugár lehet a tervezett államilag támogatott ipari áramár, amely 2026-tól valósul meg, és könnyítést jelenthet az energiaintenzív cégeknek. Az olyan nagyvállalatok mellett, mint a Thyssenkrupp, amely 2030-ra 27 ezerről 16 ezer főre tervezi csökkenteni a munkaerőt, más cégek is megtakarítási intézkedésekkel próbálják csökkenteni költségeiket a személyzeti szektorban. A Salzgitter például évi 500 millió eurós megtakarítást tervez 2028-ra, ami munkahelyek leépítéséhez is vezethet.

„Sok a tennivaló” – folytatta Merz, és kevés jele van a kereslet élénkülésének, különösen az építőiparban és a gépiparban. Itt óriási a nyomás, és a politikusok támogatása nélkül a csúcstalálkozón az volt az egyöntetű vélemény, hogy nehéz lesz talpra állítani az ipart. Az azonnali politikai cselekvésre való felhívások hangosan és egyértelműen hallhatók.

Összességében az acélügyi csúcstalálkozó azt mutatja, hogy itt az ideje, hogy ne csak a problémákat közöljük, hanem konkrét lépéseket is tegyünk a helyzet javítása érdekében. Az acélipar a német gazdaság központi része és az is marad, és minden szereplő felelőssége, hogy biztosítsa jövőjét.