A neckarwestheimi atomerőmű leszerelése: mamutprojekt, sok akadállyal

A neckarwestheimi atomerőmű leszerelése: mamutprojekt, sok akadállyal

Az atomerőművek leszerelése összetett és hosszadalmas ügy, amely jelentős időt vesz igénybe. Ahogy a Bietigheim újság jelentették, az üzemeltetőknek meg kell várniuk az átfogó előkészítést és a környezetvédelmi minisztérium jóváhagyását, ami négy-hat évig is eltarthat. Ezt mintegy 15 éves intenzív bontási munka követte. Ez az időtartam szükséges annak biztosításához, hogy a szétszerelés a legmagasabb biztonsági előírások szerint történjen. A létesítmény, a személyzet és a környező terület radiológiai megfigyelése továbbra is kulcsfontosságú kérdés ebben a szakaszban. Ezeket az intézkedéseket folyamatosan kormányzati mérések is alátámasztják.

De minek ez a sok erőfeszítés? A szétszerelés sokkal többet jelent, mint a rendszer szétszerelését. Ez magában foglalja a bányászati ​​anyagok feldolgozását, tárolását és ártalmatlanítását is. Ennek lenyűgöző aspektusa, hogy az anyag akár 98 százaléka újrahasznosítható. Az anyagnak csak körülbelül egy százalékát kell hagyományosan ártalmatlanítani, míg kevesebb mint egy százaléka minősül radioaktív hulladéknak, mivel a EnBW magyarázta.

Egy pillantás az anyagfeldolgozásra

A bányászati ​​anyagok feldolgozása és kezelése a bontási projekt szíve. Az atomerőműben lévő anyagoknak csak egy kis része áll radioaktív maradványokból. Különbséget tesznek szennyezett és aktivált anyagok között. A szennyezett anyagok speciális eljárásokkal tisztíthatók, mielőtt belépnének a hagyományos újrahasznosítási ciklusba. Az aktivált anyagok viszont, amelyek gyakran a reaktor nyomástartó edényéből származnak, alacsony és közepes aktivitású hulladékok közé kell sorolni, és speciális tárolást igényelnek, mint pl. RWE kiemeli. Itt magas szintű szaktudásra és jogi ismeretekre van szükség.

A kulisszák mögé pillantva kiderül, hogy a bontás során keletkező hulladék mintegy 90 százaléka más ipari üzemekből származó anyagokhoz hasonlítható, mint például a beton, az üveg, a kábelek és a műanyag. Ezeknek az anyagoknak a többsége újrahasznosítható, míg a többit a háztartási hulladékhoz hasonló módon ártalmatlanítják. A ki nem engedett hulladékot végül a szövetségi kormánynak adják át végső tárolásra.

Biztonsági és humánerőforrás-stratégiák

A bontás központi kérdése az alkalmazottak. Az EnBW 2011-ben úgy döntött, hogy saját személyzetére támaszkodik a nagyszabású szétszerelésben. Ez a döntés jól működött: mintegy 500 alkalmazott értékeli a megbecsülést és a hosszú távú karrierlehetőségeket ebben az igényes szektorban. Aktív leépítésekre nem került sor, ami 2022 óta arra ösztönözte a munkaerőt, hogy törekedjen erre a leépítésre. Walker miniszter hangsúlyozza, hogy ezeknek a folyamatoknak nemcsak pontosaknak kell lenniük, hanem a lehető legnagyobb körültekintéssel is. Mindazonáltal jelentős késések vannak az átmeneti és végső tárolók felkutatásában, amit a lakosság generációkon átívelő kihívásként érzékel.

Összegezve elmondható, hogy egy atomerőmű leszerelése nemcsak óriási időt, hanem magas szintű szaktudást is igényel. Az elkövetkező évek megmutatják, mennyire sikerül megfelelni ennek a kihívásnak. A felelősöknek továbbra is be kell tartaniuk a legszigorúbb biztonsági előírásokat, ugyanakkor meg kell határozniuk az irányt a bányászati ​​anyagok környezetbarát és fenntartható kezeléséhez.