Amikor a szülők sikoltoznak: okok, következmények és megoldások a nagyobb nyugalomért

Amikor a szülők sikoltoznak: okok, következmények és megoldások a nagyobb nyugalomért

Sokat kell gondolkodni a gyereknevelés és a nevelés terén. Az egyik szempont, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak, maguknak a szülőknek az érzelmi állapota. A Schwäbisch Gmündből származó önérvényesítési és kitartási tréner, Kerstin Fehst érdekes meglátásokkal és tanácsokkal rendelkezik arról, hogy miért válnak néha hangoskodóvá a szülők, és ez hogyan érinti a gyerekeket. Hangsúlyozza, hogy a szülők sikoltozása gyakran stresszreakció, amelyet olyan tényezők váltanak ki, mint az időkényszer, a túlzott igények vagy egyszerűen a kimerültség. Ez különösen megterhelő lehet a gyermekek számára, akik fenyegetésként érzékelik a kiabálást, ami viszont zavarja a tanulást és az együttműködést.

Fehst szerint a saját gyermekkori élményei gyakran döntőek. Ha a szülőket gyakran kiabálták fiatalkorukban, ez a stresszes pillanatok ismerős mintáját hozhatja létre. A csúsztatásnak nem feltétlenül vannak negatív következményei, de az ismétlődő minták döntőek. Hosszú távon a gyakran ilyen stresszes helyzetekben lévő gyerekekben fokozott önkritika és alkalmazkodó magatartás alakulhat ki. Ezért fontos, hogy egy pillanatnyi sikoltozás után megnyugodjunk, és vállaljuk a felelősséget a biztonság megteremtése érdekében.

Stresszkezelési stratégiák

Ahogy Fehst kifejti, a hosszú távú stratégiák segítenek a stressz kezelésében a mindennapi életben. Ez magában foglalja az elegendő alvást, a rendszeres szüneteket és a feladatok elosztását. Az is különösen fontos, hogy a szülők segítséget kérjenek, ha a dolgok eszkalálódnak. A gyerekek általában jobban emlékeznek az érzésekre, mint a szavakra, ezért különösen fontosak a nyugodt, kiegyensúlyozott reakciók még stresszes pillanatokban is. Fehst olyan technikákat ajánl, mint az „akut stop”, amelynek során a szívére helyezi a kezét, és háromszor nyugodtan lélegezzen, hogy tisztábban tudjon reagálni ilyen pillanatokban. Ezenkívül a stresszmentes kommunikáció elősegítése érdekében be kell ismételni a segédmondatokat.

A beszélgetés másik központi pontja maguknak a gyerekeknek az ellenálló képessége. A reziliencia azt a pszichológiai ellenállást írja le, amely képessé teszi a gyerekeket arra, hogy jobban megbirkózzanak a kihívásokkal. A rugalmas gyerekekben kialakul az önbizalom, jobban megbirkózik a stresszel, és kevésbé érzékenyek a pszichés stresszre. A reziliencia fontos alapjai az érzelmi intelligencia, az énhatékonyság, a pozitív énkép, a szociális készségek és a problémamegoldó készség.

Tippek a reziliencia előmozdításához

A gyermekek ellenálló képességének előmozdítása kulcsfontosságú. Erre vannak heterogén tippek, például „érzőfény” használata az érzelmek felismerésére és szabályozására. A gyerekeket ösztönözni kell önbecsülésükre, és éreztetni kell velük, hogy szeretik és tisztelik őket. A szociális készségek a célzott interakciók és az empátia előmozdítása révén vehetők figyelembe. Ezenkívül teret kell teremteni az önálló gondolkodásnak és a problémamegoldó készségnek, kérdezősködve, nem pedig azonnali megoldásokkal.

Hogy jobban megvilágítsák ezeket a témákat, az olyan kezdeményezések, mint a Smolfi, arra hívják az embereket, hogy sajátítsák el a stresszkezelési készségeket a szülői nevelésről és a rugalmasságról szóló modulokon keresztül. E programok célja az érzelmi intelligencia fejlesztése és a kommunikációs készségek erősítése a gyermekek önbizalmának és mentális egészségének javítása érdekében.

Azoknak a szülőknek, akik szeretnének többet megtudni a gyermekeik ellenálló képességének növelésének átfogó megközelítéséről, a Hello Parents webhely gyakorlati forrásokat kínál, beleértve az ellenállóképesség-fejlesztő gyakorlatok ingyenes PDF-formátumát.

Egy olyan időszakban, amikor a stressz csökkentése és az érzelmi támogatás nagyon fontos, érdemes egy pillantást vetni ezekre a támogatási lehetőségekre. Végső soron nem csak a gyerekek, hanem a szülők is profitálnak a harmonikusabb együttélésből.