70 éves toborzási szerződés: Olaszország vendégmunkásai mesélik el történeteiket

70 éves toborzási szerződés: Olaszország vendégmunkásai mesélik el történeteiket

Mi marad egy történetből, amely oly sokakat alakított? A stuttgarti állami főlevéltár aktuális kiállítása a 70 évvel ezelőtt Németországba érkezett olasz „vendégmunkások” tapasztalatairól ad tájékoztatást. Ma olyan fiatalok, mint Luca Perazzotti és Gina Faul családtörténeteik krónikásai, amelyek tele vannak kihívások és lehetőségek emlékeivel. Az éttermekben elhelyezett „Olaszokat tilos” feliratok, vagy idegen kultúrába érkezni – csak néhány az élmények közül, amelyeket Lucának nagyapja, Giuseppe Casuccio mesélt. Erőteljes visszatekintés, amely megmutatja, hogy ezek a történetek sok generáción keresztül vonultak át. Erről számol be Stuttgart News.

Az 1955-ös toborzási megállapodás a német-olasz migráció történetében egy fontos időszak kezdetét jelentette. Ettől az évtől kezdve olaszok ezrei indultak útnak délről, hogy megvegyék a lábukat Nyugat-Németország virágzó gazdaságában. A megállapodásnak köszönhetően, amely mintául szolgált a későbbi, más országokkal kötött munkaerő-toborzási megállapodásokhoz, sokan biztosíthatták megélhetésüket, és egyben hozzájárulhattak a Szövetségi Köztársaság gazdasági megerősödéséhez. Becslések szerint körülbelül 67 000 volt olasz vendégmunkás, akik 1955 és 1973 között vándoroltak be 2024-ben még Németországban éltek. A többség, körülbelül 72 százalékuk maga is bevándorló volt, 28 százalékuk pedig Németországban született. ZDF jelentették.

Egy pillantás a tapasztalatokra

A stuttgarti kiállítás nemcsak történelmi tényekre hívja fel a figyelmet, hanem a migránsok személyes történeteivel is foglalkozik. Luca Perazzotti lelkesen látogatta a kiállítást olasz osztályával a Queen-Katharina-Stift Gimnáziumban, amelyet édesanyja, Jasmin Casuccio rendezett. Itt hallanak a fiatalok őseik életkörülményeiről, például a bőrbőröndből való örökségről és a nyomortelepekről készült fényképekről.
A migrációs élmény sok diák számára kézzelfogható. Hasonló élményekről mesél Gina Faul, akinek édesanyja a nyolcvanas években ki mert költözni Németországba. Sara Montana Lampo, aki csak kilenc éve költözött családjával Stuttgartba, szintén párhuzamot lát ősei történeteivel.

Christian Enea emlékszik a nyelvi akadályokra, amelyeket neki is meg kellett tapasztalnia. Az ilyen akadályok sok vendégmunkás számára mindennaposak voltak. Luca Perazzotti nagyapja, Giuseppe Casuccio, aki munkaerő-felvételi szerződés nélkül érkezett Németországba, más olaszoktól kapott támogatást, és különféle építkezéseken dolgozott, mígnem egy tragikus autóbaleset visszavetette. Minden viszontagság ellenére a család Németországban maradt, amit semmiképpen sem terveztek sok vendégmunkásnak.

Mai aktualitás

A kiállítás világossá teszi, hogy a migráció és az integráció témái ma is aktuálisak. A visszatekintés segít megérteni a jelen kihívásait. 2024-ben 650 000 olasz bevándorlási hátterű ember telepedett le Németországban, sokan közülük az olyan iparágakban, mint a vendéglátás és a fémmegmunkálás. Bevándorlásuk okai továbbra is hasonlóak: továbbra is előtérben a foglalkoztatás, a család és az oktatás áll. Hangos Daily Mirror Az olasz migráns hátterűek a németországi munkaerő mintegy 0,9 százalékát teszik ki.

A „vendégmunkások” történetei és tapasztalatai napjainkban is Németország történelmének nélkülözhetetlen részét képezik. A visszatekintés nemcsak azt tanítja meg, honnan származunk, hanem arra is, hogy mennyire fontos értékelni a kultúrák sokszínűségét és a hozzájuk kapcsolódó történeteket.