Alexander Ehrenfried: Új állandó diakónus Altdorfba!

Alexander Ehrenfried: Új állandó diakónus Altdorfba!

Fontos lépés Alexander Ehrenfried számára: Október 18-án, szombaton szentelik állandó diakónussá a 39 éves édesapát a gnadenbergi Szent Birgitta-templomban. Ez a felszentelés nemcsak Ehrenfried személyes fénypontja, hanem a II. Vatikáni Zsinat után újjászerveződött és újjáéledő római katolikus egyházban élő diakóniai hagyomány jele is. Hangos Eichstätti egyházmegye A felszentelést Dr. Ludwig Schick emeritus érsek végzi.

Ehrenfried számára, aki Neumarktban született, a diakonátushoz vezető út nem volt egyenes. Kezdetben szerelőként és technikusként dolgozott az iparban, de hamarosan úgy érezte, valami „értelmes” hiányzik az életéből. Ez vezette az eichstätti egyetemen a hitoktatáshoz, ahol nemcsak megismerkedett feleségével, Franziskával, hanem lefektette leendő pozícióját is. 2020-ban együtt fejezték be az alapképzést, majd egy évvel később összeházasodtak.

Élet a család és a hivatás között

Ehrenfried mindennapjait a család és a közelgő diakonátus egyensúlya jellemzi. Feleségével, képzett közösségi tisztviselővel, két gyermek édesapja - Emilian (3 éves) és Kilian (1 éves) - gondozza a kisgyermekeket, miközben szakmai kötelezettségeit teljesíti az altdorfi plébánia egyesületében. Itt katolikus hitoktatást tanít középiskolában és általános iskolában. A gyermekpasztorációban és az idősekkel végzett munkában, valamint a betegek úrvacsoraosztásában is vállal feladatokat.

Alexander Ehrenfried diakónussá szentelésére három évet fektetett a képzésbe, amelyet az Eichstätti egyházmegye tapasztalt diakónusai adtak neki. Végül 2025 tavaszán felvették a felszentelésre, és most az év egyetlen új állandó diakónusa. Jelenleg 14 aktív állandó diakónus működik Bajorország-szerte, akik teljes munkaidőben és civil munkájuk mellett végzik szolgálatukat a Wikipédia.

Változik az állandó diakonátus

Az állandó diakonátusnak nagy hagyománya van, amely a kereszténység kezdetéig nyúlik vissza. A „diakónus” szó az ógörögből származik, és olyasmit jelent, mint „szolga” vagy „segítő”. Az eredetileg a papság előkészítő lépésének szánt diakonátus a vatikáni zsinat után újjáéledt, és ma önálló szerepet kap az egyházi életben. Az állandó diakónusok különféle feladatokat látnak el, a prédikációtól a szeretetszolgálaton át a hit ünnepléséig.

Ami különösen izgalmas, hogy a házas férfiak diakónussá avathatók, ezért nem vonatkoznak rájuk a cölibátus. Ez a rugalmasság lehetővé teszi, hogy az állandó diakónus aktív legyen az egyházi és a civil életben egyaránt. Alexander Ehrenfriedhez hasonlóan a különböző szakmákból érkező érdeklődők száma a jövőben is a közlekedési lámpás plébániának szenteli szívét és idejét.

Alexander Ehrenfried készen áll arra, hogy vállalja új kihívását, és arra használja fel elkötelezettségét, hogy értékes szolgáltatást nyújtson a közösségben. Útja azonban csak a kezdet, és érdekes lesz látni, milyen további fejezetek követik diakóniai pályafutását.