Kerékpárversenyzés és hírnév: A hamburgi Grindelbergbahn dicsőséges korszaka

Kerékpárversenyzés és hírnév: A hamburgi Grindelbergbahn dicsőséges korszaka

A Grindelbergbahn, a kerékpározás történetének fontos helyszíne, 1885 és 1906 között a kerékpározás szerelmeseinek felkapott helye volt Hamburgban. A Hoheluftbrücke metróállomás közvetlen közelében található pálya nemcsak izgalmas versenyeket biztosított, hanem remek hangulatot teremtett a nézők körében is, akik gyakran özönlöttek a sportolókba. Lars Amenda történész a közelmúltban kiadott egy könyvet erről a történelmi helyről, amely mélyebben elmélyíti a pálya történetét, és kiemeli annak fontosságát a kerékpározásban. Az e történelem iránti érdeklődés azt mutatja, hogy a Grindelbergi Vasút még ma is a város emlékezetében van. NDR jelentése szerint az 500 méter hosszú pálya eredetileg 20 000 nézőt tudott befogadni.

A Grindelbergbahnt több kerékpáros klub alapította, köztük az Altona Bicycle Club és a Hamburg Bicycle Club. Magát az építkezést Walter Martens építész kezdeményezte, és mindössze négy hónapig tartott. Az ünnepélyes megnyitóra 1885. július 26-án került sor, amelyhez kerékpáros felvonulás és több izgalmas verseny is társult. Ez idő alatt a filléres farthingok voltak a legkeresettebb versenygépek – még akkor is, ha gyakran drága vétel volt a polgári elit számára. 30 km/h feletti sebességet értek el, de nem volt könnyű kezelni, ami még izgalmasabbá tette a versenyt.

A versenyzés és a nézői érdeklődés

Az első néhány évben a pálya magas nézőszámot könyvelt el, a nagyobb versenyeken akár 15 000 résztvevővel. Az események nem csak a helyi rajongókat vonzották, hanem nemzetközi résztvevőket is. Különösen az 1897-ben indult Hamburgi Nagydíj volt a versenynaptár csúcspontja. Wikipédia megjegyzi, hogy az első futam ezen az áron teltházas volt, és egy nagyon különleges győztes volt Willy Arendben. A helyi és nemzetközi kerékpározás keveréke nemzeti büszkeséget váltott ki, és ezeket az eseményeket Hamburg kultúrájának szerves részévé tette.

A versenyszezon azonban nem volt mentes a kihívásoktól. 1898-tól a magaskerekűek mellett az alacsonykerekűek és az állóversenyek is szóba kerültek. A vasúti rendszer népszerűsége ellenére regionális versenytársak jelentek meg, mint például az eilbeki és a bergedorfi kerékpárutak. A további pénzszerzés érdekében vadnyugati műsorok és különféle sportágak, például futball és tenisz is helyet kaptak a programban.

Egy korszak vége

De a Grindelbergbahn sorsa végül megpecsételődött. Egy 1904-es állóverseny során történt súlyos baleset után a pálya képe megsérült. Az utolsó versenyre végül 1905-ben került sor, és a következő évben a pályát lebontották. Az egykor a kerékpáros rajongók nyüzsgő találkozóhelye fokozatosan lakóépületekkel épült be. A következő évtizedekben a kerékpározás iránti érdeklődés alábbhagyott, és Hamburg 1961-ben új velodromot nyitott Stellingenben, de a Grindelbergbahn dicsőségét már nem lehetett mérni. NDR összefoglalja, hogy a városi kerékpározás veszített népszerűségéből a többi sporthoz képest. Ez azt jelenti, hogy a Grindelbergbahn továbbra is lenyűgöző fejezet marad a hamburgi kerékpározás történetében.