Új ipari áramár: ki profitál és ki veszít Németországban?

Új ipari áramár: ki profitál és ki veszít Németországban?

Az elmúlt hetekben felgyorsult a németországi ipari villamosenergia-árakról szóló vita, és szorosan összefügg azokkal a kihívásokkal, amelyeket a hazai iparnak jelenleg le kell küzdenie. Katherina Reiche szövetségi gazdasági miniszter (CDU) bejelentette, hogy 2026. január 1-től 2000 nagy energiaigényű vállalatnál vezetnek be ilyen árat a vegyiparban, az acéliparban és az alapanyag-iparban. Ez egy reakció a rendkívül magas villamosenergia-költségekre és az ezzel járó munkahelyek megszűnésére számos német gyárban. A berliner-zeitung.de szerint azonban ez a terv is jelentős ellenkezéssel találkozik.

A másik hangsúly a DAX-cégeken van. Az olyan cégek, mint a BASF, a Thyssenkrupp, a Salzgitter AG és a Heidelberg Materials, mélyen a zsebükbe nyúlhatnak, hogy részesüljenek a célzott támogatásokból. A BASF például részvényeinek több mint 50%-a külföldi alapok, köztük állami befektetők kezében van. A kritikusok attól tartanak, hogy a középvállalatok és beszállítók üres kézzel távozhatnak. Ezek a cégek, amelyek gyakran a német gazdaság gerincét képezik, lerövidített munkaidővel vagy akár bezárással fenyegetnek. Holger Lösch, a BDI képviselője hangsúlyozza, hogy sürgősen tehermentesítésre van szükség az energiaigényes ipar számára, ugyanakkor strukturális reformokat is szorgalmaz a hosszú távú megoldás érdekében.

Versenyképesség és munkahelyek

A magas áramár-helyzet veszélyezteti a német ipar versenyképességét, amit az IG Metall is hangsúlyozza figyelmeztetésében. Munkahelyek tízezrei szűnnek meg, ha nem lehet garantálni a versenyképes energiaárakat. Ezért az IG Metall és a Német Iparszövetség is üdvözli az ilyen irányú fejlesztéseket. Különösen érdekessé válik, ha figyelembe vesszük, hogy az EU Bizottságnak még jóvá kell hagynia, mivel ez egyfajta segély. A közelgő tárgyalásokon a gyors jóváhagyás elengedhetetlen a túléléshez.

A kancellári hivatalban november 6-án megtartott acélcsúcson Friedrich Merz kancellár elnökletével találkoztak a kulcsszereplők. Jelen volt Katherina Reiche szövetségi gazdasági miniszter mellett Lars Klingbeil alkancellár (SPD) és az acélipar képviselői is. A fő témák a reziliencia, a kereskedelmi kapcsolatok és természetesen a sürgető energiaárak voltak. Azt mutatja, hogy a politika és az ipar közötti szoros kölcsönhatás szükséges ahhoz, hogy együtt leküzdhessük a közelgő kihívásokat.

Hosszú távú perspektívák és megoldások

Az ipari áram árának sajátos szerkezetét illetően azonban továbbra is vannak nyitott kérdések. A korábbi megfontolások kilowattóránként öt cent között mozogtak a szóban forgó cégeknél. Ezek az állami támogatások évente akár 1,5 milliárd euróba is kerülhetnek a szövetségi kormánynak, amelyet a klíma- és átalakulási alapból kell fedezni. Egyetértés van abban, hogy alacsony bürokrácia-szabályozásra van szükség a cégek számára, hogy a támogatások felhasználásának igazolása ne jelentsen többletterhet.

A vegyipar rendszerszinten fontosnak tartja magát, és az energiaköltségek tartós csökkentését követeli meg. A BASF és az Acélszövetség azonban szkepticizmusát fejezi ki a tervezett intézkedésekkel kapcsolatban, és arra számít, hogy a villamosenergia-ár kompenzációját tervezik. Várható tehát, hogyan alakul a vita a támogatások méltányosságáról és az ipari elhelyezkedésért való felelősségről. Az EU Bizottságával folytatott tárgyalások a végső fázisban vannak, és az iparág izgatottan várja, hogy végül milyen megoldások kerülnek terítékre.