Életkor szerinti diszkrimináció: Gronemeyer a társadalom veszélyeire figyelmeztet

Életkor szerinti diszkrimináció: Gronemeyer a társadalom veszélyeire figyelmeztet

2025. november 2-án az emberek összegyűltek Ebersbergben, hogy egy kirobbanó témáról beszéljenek: a generációs konfliktusok társadalmi interakcióinkra gyakorolt ​​hatásáról. A neves szociológiaprofesszor, Reimer Gronemeyer lebilincselő beszéddel nyitotta meg a „Tolerancia Heteit” a járási hivatalban. Harcolt az öregedés ellen, és felvetette a kérdést, vajon az idősebb generáció teremtette-e a jólétet, vagy válságba sodorta a világot. Ez a vita egy mindannyiunkat érintő, egyre szélesedő generációs szakadék kontextusában zajlik.

Gronemeyer, aki a háború és az éhség idején nőtt fel, most 86 éves, bemutatta új könyvét is: „Az elutasítottak – Miért árt az életkor szerinti diszkrimináció társadalmunknak”. Itt kitér arra, hogy társadalmunkban milyen néha tiszteletlen módon bánunk az idősekkel, például az online banki szolgáltatásokban vagy a közúti forgalomban. Az olyan országokban, mint Afrikában azonban más attitűdöt tapasztal az idős emberekhez, amelyet a tisztelet jellemez.

Nemzedékek ehhez képest

Ezek a kérdések nem csak elméletiek. Mint egy tanulmány Daily Mirror mutatja, jelentősen megváltozott a generációs konfliktusokról alkotott képünk. Jannes Jacobsen, a tanulmány vezetője rámutat, hogy az önkéntesek szerepvállalásában nincs jelentős különbség a különböző korcsoportok között. Az egyes korosztályok körülbelül 20-30 százaléka vesz részt aktívan önkéntes munkában – ez az érdekes szám, amely megkérdőjelezi a generációs konfliktusok általános képét.

Gronemeyer nemcsak az idősebb generációhoz szólítja fel felelősségét, hanem arra is felszólítja a fiatalabb generációt, hogy találjon megoldást az ellátási katasztrófára. Ez a kölcsönös felelősség lehet a kulcsa a generációk közötti szakadék leküzdésének. Az idősek társadalmi integrációját olyan közös projektnek kell tekinteni, amely mindkét oldalt érinti.

Az elkötelezettség kulcsfontosságú

Egy másik szempont, amelyet Gronemeyer kiemel, a társadalmi szerepvállalás fontossága, életkortól függetlenül. A tanulmány azt mutatja, hogy a személyes körülmények és az előre nem látható események kulcsfontosságúak az elköteleződéshez, nem csak az életkori vagy a generációk közötti különbségek. Az olyan válságok, mint a koronajárvány, különösen azt mutatták, hogy növekszik az önkéntes munka iránti hajlandóság. Nemcsak Gronemeyer, hanem a tudósok is hangsúlyozzák: az önkéntesség a jóléti állam értékes támasza, különösen nehéz időkben.

Annál fontosabb, hogy fiatalok és idősek egyaránt „figyeljenek egymásra”, és mutassanak hajlandóságot a közös munkára. A tiszteletteljes együttélés előmozdításáért minden generáció egyformán felelős. Ez nem csak üres retorika lehet, hanem cselekvésre ösztönöz. Végső soron a harmonikus együttélés csak akkor sikerülhet, ha összefogunk.