Gießen emlékszik: NDK-s menekültek és szabadságharc!

Gießen emlékszik: NDK-s menekültek és szabadságharc!

40 éven át a Gießen sürgősségi tábor fontos kapcsolati pont volt minden negyedik NDK-s menekült számára. Ezt a helyet jelenleg egy emlékművel tisztelik meg, amely sok ember nehéz sorsának állít emléket. Henry Bäz és felesége, Doris nemrég meglátogatta az emlékművet. Bäz, aki 1977-ben menekült el az NDK-ból, a szabadság felé tett bátor lépésnek minősítette szökését, amely azonban családja számára nem volt következmények nélkül. Apja elvesztette mandátumát a kerületi parlamentben, nővérének pedig lefokozással kellett élnie. Minden nehézség ellenére Bäz soha nem bánta meg döntését. Évek teltek el, mire újra láthatta a családját. A ZDF jelentése szerint ő és mások továbbra is segítséget kérnek, hogy megtalálják azokat az embereket, akik akkoriban a táborban voltak.

A giesseni sürgősségi tábor, amelyen 1950 és 1990 között becslések szerint 900 000 ember ment át, nem csak a menekültek tranzitpontja volt. A berlini fal felépítése előtt a tábor túlzsúfolt volt; a Fal felépítése után drámaian csökkent az érkezők száma. A legjobb időkben a tábor 800 férőhelyes volt, 1961 után már csak 10 százalékos volt a foglaltság. Az NDK állambiztonsága folyamatosan felügyelte a tábort; Kémek segítségével gyűjtöttek információkat a menekültekről.

Történelmi relevancia és pedagógiai szempontok

Az emlékmű nem csak a szökésnek kíván megemlékezni, hanem az NDK történetéről és a szükségtáborokról is ismereteket ad. Ezért megszervezték az első pedagógusképzést, amelyre 2025. március 24-én kerül sor. Az NDK-ról szóló állandó kiállítás koncepciójáról lesz szó, amely a SED-diktatúra megbékélésével és a menedékkérők sorsával is foglalkozik. A képzés különféle műhelymunkákat kínál, és az általános iskoláktól a szakiskolákig terjedően megfelel az igényeinek. A tanárok a Hesseni Tanítási Akadémián keresztül regisztrálhatnak, és ezzel jelentős mértékben hozzájárulhatnak az emlékezés kultúrájához.

Az NDK-ból való tömeges kivándorlás nem ok nélkül történt. Sokan politikai okokból és fenntarthatatlan életkörülmények miatt menekültek el. 1949 és 1990 között körülbelül 4,5 millió ember mert Nyugatra költözni, ami óriási terhelést jelentett a SED-diktatúrára. Mire csak 1961-ben felépült a berlini fal, az NDK elvesztette lakosságának hatodát. Ez a kivándorlási hullám a határellenőrzés szigorításához és a köztársaságból menekülők kriminalizálásához vezetett. A Zeitzeuge Memorial szerint a szökés jelentős kockázatokkal járt. Több mint 200 ember halt meg a belső német határon, sokan közülük menekülés közben haltak meg.

A Giessen-emlékmű több, mint az emlékezés helye. Lehetőséget kínál arra, hogy megértsük az NDK-ból való menekülés összetett történetét, és lehetőséget ad arra, hogy tanuljunk a múlt hibáiból. Egy olyan időszakban, amikor a migráció témája ismét nagyon aktuális, érdemes visszatekinteni. Az emberek történetei, akárcsak Henry Bäz története, emlékeztetnek a szabadságvágyra és arra az árra, amelyet sokaknak fizetniük kellett érte.

Az emlékművel és a közelgő eseményekkel kapcsolatos további információkért keresse fel a [Hessian State Center] webhelyét (https://hlz.hessen.de/themen/projektseitenalgiessen/).