Piros riasztás a Remscheider Dirostahl számára: a CO2-válság munkahelyeket fenyeget!

Piros riasztás a Remscheider Dirostahl számára: a CO2-válság munkahelyeket fenyeget!

Az acélipar óriási kihívásokkal néz szembe, és ez érinti a Dirostahlt is, amely egy hagyományos, 380 alkalmazottat foglalkoztató családi cég Remscheidből, 100 millió euró körüli éves forgalommal. A kovácsolt alkatrészek, például varrat nélküli hengerelt gyűrűk és szélturbinák, hajók és gépek hajtótengelyei gyártására szakosodott társaság jelenleg gyenge kereslettől szenved, és termelését rövidített munkaidőre állította át. Roman Diederichs ügyvezető hangsúlyozza, hogy Dirostahl számára a magas energiaárak és a CO2-költségek jelentik a legnagyobb problémát. Valójában a CO2 ára jelenleg 55 euró tonnánként, és 2026-tól várhatóan akár 65 euróra is emelkedhet, ami körülbelül 1,1 millió euró éves CO2-költséget eredményez a Dirostahl számára.

A Dirostahl évente körülbelül 100 gigawattóra földgázt fogyaszt, ami elengedhetetlen a termeléshez. A termelés villamosítása azonban nem lehetséges, és a hidrogén – bár egy lehetőség – jelenleg megfizethetetlen és nem elérhető. Az európai versenyben a spanyol és olasz vállalatok egyértelmű előnyt élveznek, mivel nem vonatkoznak rájuk összehasonlítható CO2-árak. Emellett az Európai Unió 2027-ről 2028-ra halasztotta a tervezett, egész Európára kiterjedő ETS 2-t, ami tovább bonyolítja a Dirostahl feltételeit. Drámai a termelési volumen csökkenése az iparágban: a Solid Forming Industry Association szerint 2024-ben 12%-os visszaesés volt tapasztalható a kovácsolás terén, 2025 első felében ez a veszteség már 4%-os.

Versenyfeltételek és klímavédelem

A Dirostahl csak a CO2-kibocsátási költségeinek körülbelül feléért kap kompenzációt, míg az olyan iparági kollégáktól, mint a Schmiedag, egyáltalán nem kap támogatást. Johannes Braun (Schmiedag) „egyenlő versenyfeltételeket” szorgalmaz az EU-n belül az egyenlőtlen versenyfeltételek elkerülése érdekében. Diederichs és Braun emellett elismeri az éghajlatvédelem sürgősségét, de kritikusan értékelik az európai CO2-árképzési rendszer logikáját.

Politikai szinten is jelentős fejlemények vannak: a Szövetségi Alkotmánybíróság legutóbbi, 2023 novemberében hozott döntése szerint a klímaátalakítási alapba tervezett 60 milliárd euró nem használható fel. Ez tovább ronthatja az olyan energiaintenzív vállalatok helyzetét, mint a Dirostahl. Németország célja, hogy 2045-re klímasemlegessé váljon, míg az EU 2050-re törekszik a cél elérésére. A CO2 árazás itt fontos szerepet játszik. Az energiaigényes fejlesztések egy átfogó kibocsátáskereskedelmi rendszer részét képezik, amely 2005 óta működik, és most más ágazatokkal is bővül.

A kibocsátáskereskedelem iránya

A Bundestag elfogadta a 2024-es TEHG európai jogkiigazítási törvényt, amelyet a német jogszabályokba is beépítenek. Ez a törvény azért fontos, hogy megfeleljen a módosított EU kibocsátáskereskedelmi irányelv követelményeinek, és biztosítsa a teljes rendszer működőképességét Németországban. 2026-tól a fix árakról az 55 és 65 euró között ingadozó emissziós kereskedelemre kell áttérni, ami komoly kihívások elé állítja a vállalatokat. 2027-től további adókat kell beépíteni az európai tanúsítványkereskedelembe olyan ágazatokban, mint a közlekedés és a fűtés.

A német kibocsátáskereskedelmi hatóság megvédi a jelenlegi irányvonalat, és az üzemanyag-kibocsátáskereskedelmi törvényt és a tervezett ETS 2-t alapvető lépésnek tekinti az éghajlati célok elérése felé. Emellett 2026-ban bevezetik az EU klímaszociális alapot az alacsonyabb jövedelmű háztartások támogatására és a szén-dioxid-árazás következményeinek enyhítésére.

Úgy tűnik, a vállalatoknak most jó kezekkel kell eligazodniuk a folyamatosan változó piaci környezetben. Abban a bizonyosságban, hogy az éghajlatvédelem a legfontosabb prioritás, még várni kell, hogy a Dirostahl and Co. hogyan fogja legyőzni ezt a kihívást.