Bad Segeberg botlásokkal emlékezik: az emlékezés jele

Bad Segeberg botlásokkal emlékezik: az emlékezés jele

Bad Segebergben sok mindennel lehet találkozni, amikor a nemzetiszocialista múlt sötét fejezeteivel kell megbirkózni. A történelemkönyvek pillantása azt mutatja, hogy sokáig több volt a csend, mint a megvilágosodás. Az 1980-as és 90-es években Axel Winkler szerző megfigyelte, mennyire nyomtatott volt a zsidó polgártársak üldözése. Az 1933-tól 1945-ig tartó időszakban a Harmadik Birodalom bűnei sok olyan ember sorsát segítették elő, akiket erőszakkal elszakítottak az életüktől.

Különösen figyelemre méltó Winkler és Hans-Werner Baurycza elkötelezettsége, akik 2021 és 2025 között kiterjedt, 16 kötetes sorozatot adtak ki a nemzetiszocializmus témájában. Ez egy központi pont a jelenlegi újraértékelésben, amely jelenleg ugrásszerűen indult. A náci korszak kezelésének módja észrevehetően megváltozott az elmúlt öt évben. Már 55 buktatót vetettek el, amelyekben akár nyolc iskola diákjai is aktívan részt vettek.

A buktatók, mint az emlékezés szimbólumai

Ezek a buktatók, amelyek azokra az emberekre emlékeznek, akiknek életét 1933 óta megváltoztatta az erőszak, olyan sorsoknak állítanak emléket, amelyek gyakran meneküléssel, bujkálással, öngyilkossággal vagy akár gyilkossággal végződtek. A kezdeményezés Gunter Demnig művészhez nyúlik vissza, aki világméretű projektet indított ezekkel a 10 cm-es, sárgarézlemezekkel ellátott betonkockákkal, amelyekre az áldozatok nevét és életének dátumát vésték. Az 1992-es kölni első lerakás óta 2023 júniusára impozáns 100 000 botláskő épült fel, amelyek a világ legnagyobb decentralizált műemlékévé nőtték ki magukat. A Wikipedia jelentése szerint ezek a kis kövek célja, hogy emlékeztessenek a szomszédokra, hogy valaha a nemzetiszocializmus által elveszett emberek éltek ott.

A Bad Segeberg-i buktatók listája dokumentumként szolgál a megtörtént áttelepítésekhez és a nemzetiszocializmus áldozatainak arculatba vételéhez. Itt vannak a költözés dátumai és azok a helyszínek, amelyek elvezették a diákokat azokra a helyekre, ahol ezek az emberek egykor éltek. 2009. július 29-én például több követ leraktak a Bismarckallee-n és a Lübecker Straßén, hogy csak néhányat említsünk. És akár még 10-15 buktató is lehetne, ami azt mutatja, hogy az emlékezés kultúrája tovább él.

Kollektív csend?

A haladás ellenére a múlttal való megegyezés kérdése továbbra is fennáll. Az 1842-ben épült és 1962-ben lebontott zsinagóga a náci korszak kollektív csendjét jelképezi Bad Segebergben. Akkoriban is készültek a zsinagóga területén elhelyezett emléktáblákhoz olyan szövegek, amelyeken nem szerepelt a zsidó családok üldözése és meggyilkolása. Emiatt még az Egyesült Államokból és Izraelből érkező zsidó vendégek is rémülten reagáltak az egykori zsinagóga 1980-as évekbeli állapotára. A hamburgi zsidó közösség elhatárolódott a várostól, ami jól mutatja az emlékezés kultúrájának mély szakadását.

A szerző Winkler nemrég régi családi fotókat kapott a zsidó Steinhof családtól „Bad Segeberg – Az emlékezés kultúra városa” című új könyvéhez, amelyet szeptember 17-től fog felolvasni a piacon lévő könyvesboltban. A belépő 7 euróba kerül, és nagyszerű lehetőség a témával való foglalkozásra. Winkler azt is tervezi, hogy megvizsgálja a Kalkberg Stadion történetét is, amely a nemzetiszocializmus idején épült. Nagyszerű, hogy az 1952-ben kezdődött Karl May Games megmentette a stadiont a pusztulástól, de sok látogató gyakran nem tudja, hogy egy totalitárius rezsim alatt álló épületben áll, amitől Winkler megborzong.

A múlt tanulságai döntőek. Bad Segeberg megmutatja, hogy az ilyen események megbékélése nemcsak a múltat ​​érinti, hanem a jelen felelőssége is. A várost ma már úttörőnek tartják a múlttal való megküzdésben, amely hírneve Izraelre is kiterjed. A városvezetésnek a jövőben még aktívabban kell figyelnie a diákok bevonására a történelem dokumentálásába, mert ahogy egy bölcs ember mondta egyszer: „Az emlékezet a jövő kulcsa”.