Egyujjas rákpestis: A kutatók csapdákat használnak a Weserben!

Egyujjas rákpestis: A kutatók csapdákat használnak a Weserben!

Az invazív kesztyűrák, amely egykor a távoli Kínából hajóballasztvízen keresztül jutott el Európába, komoly problémát jelent az északi-tengeri régió őshonos növény- és állatvilága számára. A bremerhaveni Alfred Wegener Institute (AWI) kutatócsoportja most egy innovatív projektbe kezdett, hogy ellensúlyozza ezt a fenyegetést. A tervek szerint a brémai Wesert speciális csapdákkal zárják le, hogy jobban ellenőrizzék e rákok populációját. A [ZDF] áprilisban számolt be az első telepítésekről.

Az ujjatlan rák nemcsak a halászok és a természetvédők számára zavarja, hanem Németország egyik legrettegettebb invazív faja is. Naponta akár tíz kilométert is megtehet, és minden tavasszal átvándorol a vizeken, hogy egyre beljebb juthasson a folyókba. Ehhez képest a helyi fauna aligha mer ilyen vándorlásra vállalkozni. Míg környezetükben a rákok villámgyorsan szaporodnak - a nőstények akár egymillió tojást is tojnak -, ez más állatfajok populációira is végzetes hatással van. A halászok jelentései szerint az érintett területeken csökkent a férgek, rovarok és kagylók száma. [A kerületi újság] feltárja a rákok által a halászhálókban okozott károkat, és nyomást gyakorol az ökoszisztémákra.

Egyedi csapdák a Weser számára

A brémai gátba szerelt csapdákat kifejezetten arra tervezték, hogy megakadályozzák a rákok útját az Északi-tenger felé. Egy okos eljárással a csapdákat alacsony vízállásnál is fel lehet szerelni anélkül, hogy az ökoszisztémát komolyabb zavarok okoznák. A kutatók bíznak benne: arra számítanak, hogy a vándorló rákok 80-90 százaléka beleesik a csapdákba. Visszavonulásukon kifejlett rákot is szeretnének fogni. [ZDF]

Ez az intézkedés nem csak ellenőrzési cél, hanem egy nagyobb projekt része is. A „Clancy” projekt azt vizsgálja, hogy a csapdakoncepció más folyórendszerekben is megvalósítható-e. Emellett az AWI csapata versenyez a kifogott rákok fenntartható felhasználásának fejlesztése érdekében. Jelenleg a befogott példányok közül sok kerül biogáz üzembe, elsősorban a szennyezés miatt. Ennek ellenére dolgoznak az újrahasznosításukon – a fagyasztva szárított rákokból már készítenek lisztet, amelyet a halliszt helyettesítésére használnak az állati takarmányban.

Globális kihívások és helyi megoldások

Az olyan invazív fajok problémája, mint az ujjatlan rák, nemcsak regionális, hanem globális probléma. A Biodiverzitás Világtanácsa, az IPBES a közelmúltban közzétett egy értékelést, amely összefoglalja az invazív idegen fajok negatív hatásait a biológiai sokféleségre és az ökoszisztémákra. Hangsúlyozzuk, hogy az ilyen fajok által jelentett veszély fokozódhat a jövőben, különösen az emberi tevékenység miatt. Az [IPBES] sürgős cselekvésre szólít fel a biológiai inváziók ellen.

Összességében azt mutatja, hogy a csapda koncepciójával kapcsolatos munka fontos megközelítéseket kínál az ujjatlan rák elleni küzdelemben. Egy holisztikus megközelítés, amely magában foglalja a rákok elleni védekezést és a kizsákmányolást is, lehetővé tenné az ezen invazív faj által okozott problémák jobb kezelését és az őshonos ökoszisztémák védelmét.

A témával és az aktuális fejleményekkel kapcsolatos további információkért érdemes áttekinteni a [ZDF], [Kreizeitung] sajtóhíreket és az [IPBES] átfogó elemzéseit.