Megemlékezés a bányabalesetről: 60 évvel a sodingeni tragédia után
2025. július 22-én megemlékezést tartanak Hernében a sodingeni bányabaleset 60. évfordulója alkalmából.

Megemlékezés a bányabalesetről: 60 évvel a sodingeni tragédia után
2025. július 22-én fontos emléknapot ünnepelnek Kölnben, amely a sodingeni Mont-Cenis bányakőtelepen történt bányabaleset 60. évfordulója alkalmából. Ezt a tragédiát, amely kilenc bátor bányász életét követelte 1965. július 22-én, megemlékezéssel emlékeznek meg a Holthauser temetőben. A város keményen dolgozott, hogy felkészüljön arra, hogy megadja az áldozatoknak a megérdemelt megtiszteltetést. Hogyan Herne rádió jelentések szerint az emlékművet nemrégiben alakították át. Új akadálymentes bejáratot alakítottak ki a kőemlékhez, és egy homokkő tábla is viseli az elhunytak nevét.
A Mont-Cenis kőtelep azonban nem csak erről a balesetről ismert. A helynek viharos múltja van, amelyet más tragikus események is jellemeznek. Mint ismeretes, 1921. június 20-án, mindössze négy évvel a sodingeni baleset után egy robbanás 85 bányász életét követelte. Herne akkor – ma jelentések szerint a balesetet az év egyik legrosszabb bányászati katasztrófájának tartották, és az elektromos szén volt az oka. Ez heves vitához vezetett a német Reichstagban, amelyben nemcsak a baleset okait, hanem a biztonsági óvintézkedések hiányosságait is hevesen kritizálták.
A katasztrófák következményei
A bányászat biztonsági szabványai az évek során jelentősen megváltoztak. Hangos Emberek a bányászatban Az 1950-es évek drámai tömegbalesetei, mint például az 1955-ös Nordsterni kőműves tűzgát-robbanása, 14 halálos áldozattal, a modern biztonsági óvintézkedéseknek és a speciális aknamentő csapatoknak köszönhetően jelentősen csökkent. Ezek a gátak elengedhetetlenek a bányászok megmentéséhez és a balesetek okainak leküzdéséhez.
A mai megemlékezés nemcsak a gyásznak és az emlékezésnek ad teret, hanem lehetőséget ad a bányabiztonság terén elért előrehaladásra is. Délelőtt 11 órakor a közösség összegyűlik a Friedhofstrasse ravatalozójában, hogy együtt emlékezzenek az elhunytra és mutassák meg a kellő tiszteletet. Az emlékmű újratervezése és az elkövetkező napok eseményei egyértelmű jele annak, hogy e tragédiák emléke tovább él, és a tanulságokat nem szabad elfelejteni.
Egy olyan városban, amelyet bányászati öröksége olyan erősen befolyásol, mint Köln, ezek a megemlékezések az identitás szerves részévé válnak. Nemcsak a bányászat veszélyeire emlékeztetnek, hanem arra is, hogy ebben a veszélyes szakmában állandó éberségre és a munkakörülmények javítására van szükség.