Boszorkányok utolsó elégetése Kölnben: Egy sötét fejezet kiderül

Boszorkányok utolsó elégetése Kölnben: Egy sötét fejezet kiderül

A boszorkányüldözés sötét története mély nyomokat hagyott Kölnben. A fiatal Entgen Lenartok esete különösen lenyűgöző. A mindössze tíz éves Entgent 1655-ben kihallgatták a Frankenturmban, ahol elmondta, hogy már 30 alkalommal járt a boszorkánytáncon, és az ördögnek szentelte magát. Karrierje tragikus: apját lelőtték, anyja pedig egy másik férfival távozott. Abban az időben egy olyan árva élete különösen nehéz volt, mint ő, ami valószínűleg táplálta a vádaskodásait. Életkora miatt nem végezték ki azonnal, hanem három évet kellett kibírnia a börtöntoronyban, mire 1655. február 18-án lefejezték, majd megégették. Ez volt az utolsó hivatalosan dokumentált boszorkányság kivégzése Kölnben, ahol összesen 103 boszorkánysággal kapcsolatos vád és per található. Ebből 38 nyilvános kivégzéssel zárult, ami a történelem ijesztő része, amelyet ksta.de részletesen nyomon követ.

De miért történnek ilyen szörnyűségek? A boszorkányüldözési őrület a 16. és 17. században érte el csúcspontját. Irene Frankenhez hasonló történészek rámutatnak arra, hogy a társadalmi válságok körülményei, mint például a járványok vagy háborúk, gyakran egyszerűen bűnbakot igényeltek. Több tízezer embert, főleg nőket öltek meg Németországban. Kölnben például 34 nőnek, két gyermeknek és két férfinak kellett életét veszítenie boszorkányság vádja miatt. Gyakran a szegény hátterű nőket tekintették könnyű célpontnak, amit kliotop.hypotheses.org kiemel az elemzésekben.

Boszorkányság és feljelentés

Az először 1487-ben megjelent „Hexenhammer” című könyv megadta az üldöztetések szükséges legitimitását, és utasításokat tartalmazott a kihallgatásra és a kínzásra. Sok keresztény gyakorlatot alig lehetett elválasztani a mágiától, ezért gyakran előfordult, hogy a szomszédok vagy ismerősök feljelentései nyomozást indítottak el. A kölni városi tanács végezte el az első vizsgálatot, amelyet aztán továbbítottak az érseki bíróságnak. Bár lehetséges volt felmentés, ezt a kiváltságot ritkán terjesztették ki a vádlottakra.

Az eljárások sajátos mintát követtek, amely pszichológiai és fizikai kínzást is tartalmazott a vallomások kivonására. Boszorkánypróbákat, például a vízpróbát alkalmaztak, annak ellenére, hogy hivatalosan betiltották. Ebben az időben széles körben elterjedt a boszorkányokba és hatalmaikba vetett hit. A történészek több mint 40 000–60 000 kivégzésről számolnak be Európában, és az áldozatok körülbelül 80%-a nő, ami szintén lenyűgözően mutatja az idő drámaiságát. A Wikipedia hozzáteszi, hogy a boszorkányok varázslatával kapcsolatos riasztás és a hozzá kapcsolódó félelmek mélyen beleszőtték a társadalmi struktúrába.

A boszorkányüldözés öröksége

Ezeknek az üldöztetéseknek a hatásai még ma is érezhetők a társadalomban, mivel a szexuális és társadalmi megbélyegzés még mindig létezik. Gerd Schwerhoff a kölni boszorkányüldözésről írt munkájában kimutatta, hogy e történelmi folyamatok közül sokat nem csak a babona, hanem olyan társadalmi tényezők is alakítottak, mint a szegénység és a marginális lét. A Bensberg-jegyzőkönyvekben is megjelent előadás lenyűgöző áttekintést nyújt, és szemlélteti, milyen vékony volt a határ a gyanakvás és az ítélkezés között.

Összességében elmondható, hogy a kölni és másutt zajló boszorkányüldözés története sötét emlékeztető arra, hogy mi származhat a társadalmi félelemből és tudatlanságból. Ezekre az eseményekre való reflektálás továbbra is elengedhetetlen ahhoz, hogy korunkban felhívjuk a figyelmet az igazságosságra és az emberiességre. A múlt tanulságait nem szabad elfelejteni.