Emlékezés Párizsban: virrasztás az 1961-es mészárlás áldozataiért

Emlékezés Párizsban: virrasztás az 1961-es mészárlás áldozataiért

Péntek este több száz ember gyűlt össze a párizsi Pont Saint-Michelben, hogy megemlékezzenek az algériaiakról, akik egy 1961. október 17-i szörnyű mészárlás áldozatai lettek. Ezek a tragikus események, amelyeket a francia rendőrség követett el békés algériai tüntetők ellen, továbbra is a kollektív emlékezet fájdalmas részét képezik, és politikailag robbanásveszélyesek. Azóta több mint 80 szervezet, szakszervezet és politikai párt kérte a francia hatóságokat, hogy hivatalosan ismerjék el ezt az állami bűncselekményt, ahogy a Bondy Blog beszámol.

Több mint hat évtizeddel ezelőtt azon az éjszakán több mint 100 algériait öltek meg, és több mint 12 000 tüntetőt tartóztattak le. A tüntetés az akkori kormány által elrendelt rasszista kijárási tilalom ellen irányult. Fatima Besseghir, az egyik tüntető lánya megindítóan beszámolt arról a kínzásról, amelyet apja a Vincennes kastélyban szenvedett el. Ezek a személyes történetek feltárják a francia történelem e fejezete által hagyott mély sebeket.

Emlékezés és igények

A 2025. október 17-én megtartott megemlékezés célja a francia állam által elkövetett rasszista és gyarmati erőszak áldozatainak tisztelete volt. Az összejövetelen számos támogató vett részt, köztük a Párizsi Nagymecset is, amely emlékrendezvényt is szervezett. Chems-Eddine Hafiz, a mecset rektora hangsúlyozta, hogy el kell ismerni október 17-ét a francia és az algériai nép közötti megbékélés érdekében. Ezzel összefüggésben ismétlődő felhívások hangzanak el, hogy tegyék lehetővé az algériai háború archívumához való hozzáférést, és tisztességesen tanítsák meg a gyarmati múltat, amint az a Survie honlapján is olvasható.

A szervezők másik központi gondja egy olyan francia nemzeti múzeum igénye volt, amely átfogóan vizsgálná a gyarmatosítás történetét. A kolonializmussal szemben elengedhetetlen az önrendelkezés és az érintettek hangjának előtérbe helyezése. Samia Messaoudi, az emlékezés kultúrájának központi alakja azt is hangsúlyozta, mennyire fontos volt 1990-ben megalapítani az „Au nom de la mémoire” nevű szervezetét, hogy életben tartsa a mészárlás emlékét.

Kritika és elismerés

Az 1961. október 17-ének állami bûnnek minõsítésérõl folytatott vita azonban továbbra is politikailag érzékeny és ellentmondásos. Olivier Le Cour Grandmaison politológus rámutatott Maurice Papon, Párizs akkori rendőrprefektusának felelősségére, akit a mészárlásokért tettek felelőssé. Emmanuel Macron 2021-ben „megbocsáthatatlan bűncselekménynek” minősítette a cselekményeket, de a kormány hivatalos irányvonala továbbra is ambivalens. A mészárlást elismerő határozatot 2024 februárjában terjesztett elő Sabrina Sebaihi képviselő, és az Országgyűlés is elfogadta, de azt jelentősen módosították.

Ezek a fejlemények a gyarmati erőszakról folytatott szélesebb körű vita kontextusában állnak, amely nem korlátozódik a múltra, hanem aktuális társadalmi kérdéseket is felvet. Az olyan történelmi események, mint az 1945-ös algériai tiltakozások és a francia kormány brutális reakciói a dekolonizáció során, megmutatták, hogy az erőszak a gyarmati gyakorlat központi részét képezte, és ennek sajnos még ma is vannak kihatásai, amint a Szövetségi Polgári Oktatási Ügynökség rámutat.

A mészárlásokat követő történészek és média gyakran félrevezetőek voltak, és alátámasztották az események hivatalos verzióját. Mehdi Slimani koreográfus ezt a fontos fejezetet a 2011-es premierje óta jól fogadott darabjával helyezte a középpontba. Az emlékmű, valamint az elismerés és az igazságosság iránti folyamatos követelés kulcsfontosságú lépés az emlékezés gyógyító kultúrája felé, amely nemcsak a felejtést, hanem a gyarmati múlttal való aktív kapcsolatot is elősegíti.